Az égen vattafelhők andalognak,
U - - - U - - - U - -
S az akácerdők mélyén valahol,
U U - - - - - U U -
míg esti szellő lengedez a fák közt,
- - U - - - U U U - -
a Dráva síkján, ördög hangja szól.
- - U - - - - - U -
Dermesztő hang ez, borsózik a hátam,
- - - - - - - U U - -
s míg zeng a kórus, szívem zakatol.
- - U - - - - U U U
Nappal, ha erdőt járok csendesen,
- - U - - - - - U -
nyomát se látom, rejteket sem érek.
U - U - - - U - U - -
De mikor a Nap mélyen elpihen,
U U U U - - U - U -
hogy megdermedjen, riadjon a lélek,
- - - - - U- U U - -
hirtelen felcsap hat, vagy húsz torokból,
- U - - - - - - U - -
s milyen közelről szól e vészes végzet!
U - U - - - U - - - U
Ijedten fordul hátra rá az ember,
U - - - - - U - U - U
és látni véli, pedig nincs sehol.
- - U - U U - - U U
Azután arra eszmél, hogy nem onnan,
U U - - U - - - U - -
hanem elölről üvölt valahol.
U U U - - U - U U -
Miféle szerzet ez, sátán kutyája,
U - U - U - - - U - U
hogy hangja csontig, velőkig hatol?
- - U - - U - - U U
A gémberült tüdő is megriad,
U - U - U - - - U-
s a bent rekedt lég miatt hallgatok.
U - U - - U- - U U
Eközben lassan, mintha álom lenne,
U - - - - - U - - - U
öröm fog el, hisz nádi farkasok,
U - U - - - U - U -
rég kipusztult faj szólalt itt meg újra.
- U - - - - - - U - U
Hős toportyánok, veletek vagyok!
- U - - - U U - U U
| 11
10
11
10
11
10
10
11
10
11
11
11
11
10
11
10
11
10
10
10
11
10
11
10
|
Alliteráció
|