Az ember mégis mit vár?
U - - - - - -
Mit vár, ha az, ki elárulta őt, a család...
- - U - U U - - U - U U -
Ketten voltunk, abból lett a MI,
- - - - - - - U U
Hogy ki örült kettőnk boldogságának? Csak mi.
- U U - - - - - - - - - U
"Addig nem nyugszom, míg haza nem költözöl!"
- - - - - - U U - - U -
Küzdöttem is sokat...
- - U - U U
Idővel jobb lesz minden. - Mondtad.
U - - - - - - - -
Tényleg jobb lett, mert kizártuk az életünkből, akit kellett.
- - - - - U - U U - U - - U - - -
Családaink közül csak egy maradt,
U - U- U - U - U -
Aztán az is rögös úton haladt.
- - U - U U - - U -
Idővel itt is felszínre tört az irigység, a rosszindulat s a harag...
U - U - - - - U - U U - - U - - U - U U U
Saját anyáinkban, testvéreinkben csalódni a legrosszabb dolog a világon,
U - U -- - - - U- - U - U U - - - U U U U - U
Azt hittük, ez velünk nem történhet meg - tanultunk sokak hibájából.
- - U - U - - - - - - U - - U - U - - -
Ezzel szembesülni fáj...
- - - U - U -
Csak az tudja, hogy ez milyen érzés, aki átélte már.
U - - U U - U U - - U U - - U -
És az ember ezek után mit vár?
- U - U U U U - - -
Vajon lesz-e igaz barát, aki segít, hisz nincs mellettünk család.
U - U U U - U - U U U - - - - - - U -
Ketten voltunk, s maradtunk is,
- - - - U - - U
És így lett ebből egy kőszikla: MI.
- - - - - - - - U U
| A
B
C
C
| 7
13
9
13
| | A
B
B
C
D
D
D
| 12
6
9
17
10
10
21
| | A
A
| 24
20
| ^ Bokorrím
| A
B
A
C
D
E
| 7
16
10
19
8
10
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
|