Szikrázik a napsugár, huncut szemével hirdeti a tavaszt,
- - U U - U - - - U - - - U U U U -
Kicsalogat medvét, bocsot, rügyeket is fakaszt.
U U U - - - U - U U U - U -
Hajnaltájt és esténként bizony, hallhatja a panaszt,
- - - - - - - U - - - U U U -
Mert a csípős hideg mindenre vízcseppet ragaszt.
- U - - U - - - U - - - U -
Örülj a napsugárnak, ha melengetve simogat,
U - U - U - - U U - - U U U U
Örülj, ha láthatod tompa árnyékodat.
U - U - U - - U - - U U
Örülj neki akkor is, ha a fagyos jégcsap csepeg,
U - U U - U - U U U - - - U U
Örülj, ha fényével picit elvakítja szemed.
U - U - - - U U - U - U U -
De ne higgy neki januárban, még túl hamar lenne,
U U - U U U U- - - - U - - U
Ha virágmintás ruhájában nálunk megjelenne.
U U - - - U - - - - - - U - U
Ne hidd, hogy reggelente kis ruhában járhatsz,
U - - - U - U - U - - - -
Mert az orrod lefagyhat, és könnyen meg is fázhatsz.
- U - - U - U - - - U - - -
Várjunk még türelmesen, majd eljön az ideje,
- - - U - U - - - U U U U U
Tél van még egy picit, törődjünk hát bele.
- - - - U - U - - - U U
A növényeknek, rügyeknek szeretném megsúgni,
U U - - - U - - U - - - - U
Ne higgyenek neki, el kell most még bújni.
U - U - U U - - - - - U
Ne higgyenek neki, ki őket hazug szemmel hívja,
U - U - U U U - - U - - - - U
Mert nem lesz levél rajtuk, sem gyümölcsöknek pírja.
- - - U - - - - U - - - - U
Csalogató napsugarak, de a tél még maradt,
U U U - - U U - U U - - U -
Nem tehetünk mást, csak várhatjuk a tavaszt.
- U U - - - - - U U U -
| A
A
A
A
B
B
C
C
C
C
D
D
C
C
E
E
F
F
A
A
| 18
14
15
14
15
12
15
14
15
15
13
14
14
12
14
12
15
14
14
12
| | | |
|
|