Már nem vagyok többé lobogó tűz.
- - U - - - U U - -
Amit most pusztító idő halálba űz.
U - - - - - U - U - U -
Csak lassan kihűlő parázs pora.
- - - U - - U - U U
Mi esténként repül egy ősi fejfára.
U - - - U U U - U - - U
Csak rót botok hamva, mit hord a szél.
- - U - - U - - U -
Mely kertek földjén megpihenve mesél.
- - - - - - U - U U -
Regős dal vagyok, ami álmokban szól.
U - - U U U U - - - -
Igaz magyar szívében, jaj, búsan dalol.
U - U - - - - - - - U U
Elporladt akasztófa porából nyíló virág.
- - - U - - U U - - - - U -
Mit eltapos ezen hűtlen, rút, áruló világ.
U - U U U - - - - - U - U -
Emlék vagyok csupán, álma a léleknek.
- - U - U - - U U - - -
Meséje sok magányosan ülő véneknek.
U - U - U - U U U - - - U
| A
A
B
B
| 10
12
10
12
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 10
11
11
12
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 14
14
12
13
| ^ Páros rím
| | |
|
Alliteráció
|