I.
U
Még csak október volt,
- U - - - -
de már támadott a tél,
U - - U - U -
s ez a sürgő-forgó,
U U - - - -
díszben ölő
- U U -
vámpír város
- - - -
már tiszta vérem
- - U - U
utolsó cseppjeit itta.
U - - - UU - U
Valahol olajbűzt böfögve sült a fasírt,
U U U U - - U - U - U U -
s engem, mint egy cukorkás papírt,
- - - - U - - U -
sodort az utcákon a szél.
U - U - - U U -
II.
UU
És másnap a parkban
- - U U - U
a derűs szeretet
U U - U U U
üldögélt egy padon,
- U - - U U
úgy kilencven lehetett.
- U - - U U -
Ősz haján, mint glórián,
- U - - - U-
cigánykereket vetett a nap.
U - U U - U - U U
(Csak ült ott és tűrte szelíden,
U - - - - U U - -
ha labda pattant felé.)
U - U - - U -
Az őszből, s tán életéből is
U - - - - U - - -
már csak néhány hét maradt.
- - - - - U -
Ahogy összenéztünk,
U U - U - -
a nénike meg én,
U - U U U -
mindent értettünk mi ketten,
- - - - - U - -
hogy miért születünk, s miért halunk,
- U- U U - U- U -
halak a nagy tengerből,
U U U - - - -
partra vetetten.
- U U - U
Felfedte magát előttünk
- - U U - U - -
a világot átszövő értelem,
U U - U - U - - U U
és azóta mindenben látom:
- U - U - - - - U
igazgyöngyöm érlelem.
U - - U - U U
III.
UUU
A tél után mindig tavasz jön.
U - U - - - U - U
A hó alatt zöld a fű.
U - U - - U -
A fákban megindul a nedv.
U - - U - U U -
Csak sírok, ilyen egyszerű.
- - U U U - U -
Mert megértettem,
- U - - -
hogy magányomban sem vagyok egyedül,
- U - - - - U U U U -
mert jó az étel illata, ahogy sül.
- - U - U - U U U - U
Mert rájöttem,
- - - -
hogy aki szelíd, az a legerősebb,
U U U U - U U U U - -
mert nem vérzek el, ha elvágom kezem:
- - - U - U - - - U -
begyógyul rajta a seb.
U - - - U U U
Mert egy nagy hegyre felérve
- - - - U U - U
rajtakaptam a Napot,
- U - U U U -
hogy a köd és a felhők felett
U U U - U - - U -
mindvégig ott ragyog.
- - U - U U
IV.
U
Tudom, hogy ez az egész csak álom,
U - U U U U - U - U
és ami szépet látok a világban,
- U U - - - U U U - U
azt csak kivetítem, projektálom.
- - U U - - U - - U
A vetített kép ott van-e a vásznon?
U U - - - - U U U - U
Kinek van rá szeme, élvezi az előadást,
U - - - U U - U U U U -U -
míg a vak a puszta vásznat tapogatja.
- U U U - U - - U U - U
V.
Az élet belém fűzte,
U - - U - - U
és azóta ezer színével
- U - U U - - - -
bennem van egy filmen,
- - U - - U
amit jobb híján úgy hívunk:
U - - - - - - -
Az Isten.
U - U
| A
| 1
| | A
B
| 6
7
| | A
B
C
D
E
| 6
4
4
5
8
| | A
A
B
| 13
9
8
| | A
| 2
| | A
B
C
B
| 6
6
6
7
| ^ Félrím
| A
B
C
D
E
B
| 7
9
9
7
9
7
| | A
B
C
D
E
C
| 6
6
8
10
7
5
| | A
B
C
B
| 8
10
9
7
| ^ Félrím
| A
| 3
| | A
B
C
D
| 9
7
8
8
| | A
B
B
| 5
11
11
| | A
A
B
C
| 4
11
11
7
| | A
B
C
B
| 8
7
9
6
| ^ Félrím
| A
| 1
| | A
B
A
| 10
11
10
| | A
| 11
| | A
B
| 14
12
| | A
| 0
| | A
B
C
D
| 7
9
6
8
| | A
| 3
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
|