Megtépett már százezer vihar és
- - - - - U - U U -
Ugyanúgy, vígan állok egymillió elé.
U U - - U - U - - U- U -
Árboc-törve élsz, és hiszel benne még,
- - - U - - U - - U -
Hogy a remény nem hal, hanem tovább él.
U U U - - - U - U - -
És végül meddig menjünk tovább?
- - - - - - - U -
Vezettél az úton, de most félre kell, hogy állj.
U - - U - - U - - U - U -
Egy csillag most követ, hol leszünk mi még,
- - - - U - - U - U -
Amikor a csillag még mindig az égen fent ott ég.
U U U U - - - - U U - - - - -
Hajó-törve sodródunk az árral,
U - - U - - - U - -
Piszokkal, homokkal teli szájjal.
U - - U - - U U - -
Halottnak hittek már minket régen,
U - - - - - - - - U
Itt állunk mégis... Kissé megtépve.
- - - - - - - - - U
| A
B
B
C
| 10
13
11
11
| | A
A
B
B
| 9
13
11
15
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 10
10
10
10
| ^ Páros rím
| | |
|
Alliteráció
|