Esni fog, hamarosan bekopog az ősz,
- U - U U U - U U U U -
már avarba bújnak a fakó szárnyú lepkék,
- U - U - U U U - - - - -
Elalszanak a fák, s a múlt kicsit elidőz,
U - U U U - U - U U U U -
fáradt vándorként cammognak az esték.
- - - - - - - U U - -
Elhalványul bennem a kék-virág illat,
- - - - - U U - U - - -
vastagodó pókhálórongyok az arcomon,
- U U - - - - - U U - U -
Lassan minden marhaság megrígat,
- - - - - U - - - -
Körülöttem tágul a tér - ős jeleit fogom.
U U - - - U U - - U U- U U
Már nem úgy várom a virágzó tavaszt,
- U - - U U U - - U -
Elhamvadtak szívemben a szerelem-percek,
- - - - - - U U U U - - U
Elmém régi csókok emléke között matat,
- - - U - U - - U U - U -
felhő mosolyok mögé bújt a lélek-gyermek.
- - U U - U - - U - - - U
Mint elveszett galamb hánykódok a szélben,
- - U - U - - - U U - -
Meztelen testem egy rakás vér és salak,
- U - - U - U - - - U -
de könnyeimmel a nevedet kőbe véstem,
U - U- U U U U - - U - U
a kőről visszatükröző könnyek még felizzanak...
U - - - U - U - - - - U - U U
| A
B
C
B
| 12
13
13
11
| ^ Félrím
| A
B
A
B
| 12
13
10
14
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 11
13
13
13
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 12
12
13
15
| ^ Keresztrím
| | |
|
Alliteráció
|