Régen, amikor még nekem énekelték,
- U U U - - U U - U - -
az is úgy tűnt, mintha én fújnám a dalt.
U U - - - U - - - U -
Ma a világ hallgat, hallgatják, mint újat,
U U U - - - - - - - - -
s az én számról vissza ez az ének hajt.
U - - - - U U U - - -
Régen, úgy szerették, örök kőbe vésték,
- U - U - - U - - U - -
amit nő vagy férfi jól el nem takart.
U - - - - U - - - U -
Ma a világ hallgat, esztendőre ballag,
U U U - - U - - - U - -
s hamar elfelejtik azt, aki meghalt.
U U - U - U - U U - -
Régen, amikor még együtt ünnepelték
- U U U - - U - - U - -
hold-napoknak jöttét mind az emberek,
- U - - - - - U - U -
s négyszer kicsorbított, öreg csillag-láncot
- - U - - - U - - - - -
kő-szekérre tették, volt az év kerek.
- U - U - - - U - U U
Régen, amikor még együtt építették
- U U U - - U - - - - -
hold-napoknak ormát mind az emberek,
- U - U - - - U - U -
s négyszer kifordított, égi-arany sarkot
- - U - - - - U U - - -
tetejébe húzták, voltam én gyerek.
U U - U - - - U - U U
Sárga könyv mélyében, új életre váró
- U - - - U - - - U - -
régi tudományok, mind kijöjjetek!
- U U U - - - U - U -
Barna föld méhében, új életre szálló
- U - - - U - - - U - -
ó-pecsétes vágyak, mind kinőjetek!
- U - - - - - U - U U
Sohasem-pillantott önmagam képével
U U - - - - - U - - - -
jó találkozóra fölkészítsetek!
- U - U - U - - - U -
Sohasem-pillantott világ emlékével
U U - - - - U - - - - -
mindörökre most már eljegyezzetek!
- U - U - - - U - U U
| 12
11
12
11
12
11
12
11
12
11
12
11
12
11
12
11
12
11
12
11
12
11
12
11
|
Alliteráció
|