Rám szállt az alkony, megszokott látvány.
- - U - - - U - - -
Fenyőfák reszketve húzzák magukra
U - - - - U - - U - U
bársonyos sziluett pokrócukat, alig látszódnak át a párán.
- U - U U- - - U U U - - - U - U - -
Talán az eső miatt, vagy talán tudják,
U - U U - U- - U - - -
milyen szívemben az időjárás?
U - - - U U U - - -
Szívemben az orrodig se látnál.
- - U U - U - U - -
Tapintani lehet a hideget, nyirkos és ködös.
U - U U U U U U U - - U - U -
Te is legszívesebben betakaróznál?
U - - - U - - U U U - -
Lágy francia muzsika szűrődik be a külvilágból.
- - UU U U U - - - U U - U - -
Kezd derengeni, honnan ismerős a múltból?
- U - U U - U - U - U - -
Úgy gyúlt világosság emlékezetedben,
- - U - - - - - U U - -
mint ahogy a gyertyák beléd karolva megfogják kezed,
- U U U - - U - U - U - - - U -
s körbetáncolnák a szobát veled.
- U - - - U U - U U
Édes emlékezés, mégis nyelvem hegyén keserűség ül.
- U - - U - - - - - U - U U - - U
A meghittség helyett csak a hiányt találod idebent.
U - - - U - U U U- U - U U U -
Hangod utáni sóvárgás évek múltán sem gyöngül.
- U U - U - - - - - - - - - U
| A
B
A
C
A
A
D
E
F
F
G
G
G
H
G
H
| 10
11
19
12
10
10
15
12
16
13
12
16
10
17
16
15
| | | |
|
Alliteráció
|