Rám szállt az alkony, megszokott látvány. - - U - - - U - - - Fenyőfák reszketve húzzák magukra U - - - - U - - U - U bársonyos sziluett pokrócukat, alig látszódnak át a párán. - U - U U- - - U U U - - - U - U - - Talán az eső miatt, vagy talán tudják, U - U U - U- - U - - - milyen szívemben az időjárás? U - - - U U U - - - Szívemben az orrodig se látnál. - - U U - U - U - - Tapintani lehet a hideget, nyirkos és ködös. U - U U U U U U U - - U - U - Te is legszívesebben betakaróznál? U - - - U - - U U U - - Lágy francia muzsika szűrődik be a külvilágból. - - UU U U U - - - U U - U - - Kezd derengeni, honnan ismerős a múltból? - U - U U - U - U - U - - Úgy gyúlt világosság emlékezetedben, - - U - - - - - U U - - mint ahogy a gyertyák beléd karolva megfogják kezed, - U U U - - U - U - U - - - U - s körbetáncolnák a szobát veled. - U - - - U U - U U Édes emlékezés, mégis nyelvem hegyén keserűség ül. - U - - U - - - - - U - U U - - U A meghittség helyett csak a hiányt találod idebent. U - - - U - U U U- U - U U U - Hangod utáni sóvárgás évek múltán sem gyöngül. - U U - U - - - - - - - - - U
| A
B
A
C
A
A
D
E
F
F
G
G
G
H
G
H
| 10
11
19
12
10
10
15
12
16
13
12
16
10
17
16
15
| | | |
| Alliteráció
|