Egy esztendő ismét elszállt,
U - - - - - - -
magunk mögött hagytuk
U - U - - U
a mulandó lábnyomát,
U U - - - U -
talán csak a porszemnyi idő
U - U U - - U U -
utazott velünk a végtelent kutatva,
U U - U - U - U - U - U
magával vitte
U - - - U
a megélt történések boldogságát,
U U - - - - - - - - -
melyek életünk könyvtárának
U U - U - - - - -
poros polcain rekedtek,
U - - U- U - U
hol személyre szabottan
- U - U U - U
örökölt emlékek sorakoznak,
U U - - - - U U - -
miközben
U - U
az elnémult gondolatok
U - - - - U U -
karácsonyi lámpák fényében
U - U U - - - - U
a mélybe zuhannak,
U - U U - U
a tehetetlen ember magának
U U U - U - - U - -
megálmodta
U - - U
a bánatot űző születést,
U - U U - - U U -
ketten maradtunk az asztalnál,
- - U - - U - - -
apám meg én,
U - U -
megroskadt szótlan magányban,
- - - - - U - -
tudod, ha meggondolom,
U - U - - U -
milliók nyomoráról álmodom,
- U- U U - - - U -
szemében gyertyafénytől
U - - - U - -
kísért fájdalom,
- - - U U
a szolgák meggyötört sorsában
U - - - U - - - -
mások szégyenét viselte.
- - - U - U - U
| 8
6
7
9
12
5
11
9
8
7
10
3
8
9
6
10
4
9
9
4
8
7
10
7
5
9
8
| Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|