Szívem, mint a mésztufa.
- - - U - U U
Érzéseim sós íze karakán,
- - U- - - U U U -
Sors hárfahúrján disszonáns:
- - U - - - U -
Elrepült messzire a múzsa.
- U - - U U U - U
Hangulatom kérészéletű,
- U U - - - - U -
Égiek felé kérdésem keserű;
- U- U - - - - U U -
S lelkem mindig útra kész.
- - - U - U -
Madár dalol, hallja-e párja?
U - U - - U U - U
Ha visszatér, repesve várja.
U - U - U - U - U
Szélvész, gondolat merész:
- - - U - U -
Az kell, ha álmod csenevész.
- - U - - U U -
Ki nem él igazán, mit reméljen?
U U - U U - - U - U
A révésszel majd mit cseréljen?
U - - - - - U - -
Gyerünk, hegyre fel! Széllel
U - - U - - -
Kiáltok örömet, s bút éllel.
U- U U U - - - -
Nem koslatok fülledt völgyben,
- - U - - - - -
Bitumen-ember halmoknak
U U U - - - - -
Közén szívperzselő serpenyőben.
U - - - U - - U - -
Madárdalt egyre új követ, mának
U - - - U - U - - -
Hangja szépen cseng az éjben;
- U - - - U - -
Még tücskök-bogarak társulnak
- - - U U - - - -
Mellé erdőnek ősméhében,
- - - - U - - - -
Zenélnek lemenő nap fényében -
U - - U U - - - - -
Nékem, halandónak, ki csak
- - U - - - U -
Kutat szépet, jót mindenben,
U - - - - - - -
Hogy része legyen földi Édenben.
- - U U - - U - - -
Madárka mond ékesen hálát -
U - U - - U - - -
Csirip-csirip -, megtalálta párját.
U - U - - U - U - -
Madárszót egyre újabb követ: lassan
U - - - U - - U - - -
Pediglen fújják már a takarodót -
U - - - - - U U U U -
Búgva cseng, majd csendesül a dallam;
- U - - - U U U - -
Teliholdat dicsért, szépen ragyogót.
U U - - U - - - U U -
Már nem lesem, napom meddig tart,
- - U - U - - - -
Csak drága időm, mi addig kitart:
- - U U - U - - U -
Mivel gyarapodott lénye valómnak,
U - U U U - - U U - -
S én mit adtam közben e világnak.
- U - - - U U U - U
| A
B
C
A
D
D
E
F
F
E
E
G
G
G
G
H
I
H
F
G
A
G
G
I
J
J
K
K
L
M
L
M
N
N
I
F
| 7
10
8
9
9
11
7
9
9
7
8
10
9
7
9
8
8
10
10
8
9
9
10
8
8
10
9
10
11
11
10
11
9
10
11
10
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|