Nem tudom, hol kezdjem,
- U - - - -
Volt valaki, nagyon szerettem,
- U U U U - U - -
De ő nem szeretett engem,
U - - U U - - U
Ezt elfogadtam: természetesen,
- - U - - - - U U -
Bár nagyon fájt, és magányos lettem.
- U - - - U - - - U
"Barátnak" hívtál, de erőfeszítéseket nem tettél,
U - - - - U U - U - - U - - - -
Neked nem volt szükséged rám, talán nem is kedveltél,
U - - - - - - - U - U - - - -
De én mégis örökké a szívembe zártalak.
U - - U U - - U - - U - U U
Reméltem, talán néha megosztod velem az életed
U - - U - - U U - - U U U - U -
Pillanatait, emlékeit, de úgy tűnt, téged mindez nem érdekel.
- U U UU - - U- U - - - - - - U - U U
Én bíztam benned, így kezdődött,
- - - - U - - - -
Elhitetted, hogy törődsz velem, és én ostoba voltam,
- U - - - U - U U - - - U U - -
Hittem neked, becsukván szemem a vakságot választottam.
- - U - U - - U U U - - - - - - U
Aztán jött egy árapály, egy hatalmas vihar,
- - - U - U - - U - - U -
Rossz volt, kegyetlenül rossz, sírva kiáltottam fájdalmamban a neved,
- - U - U - - - U U- - - - - - U U U -
Kértem, hogy gyere, de te sosem voltál ott, nem számított neked.
- - - U U U U U - - - - - - - - U U
Valahogy túléltem, már nem emlékszem, hogyan,
U U - - - - - U - - - U -
Táviratot küldtem feléd, kértem, hogy ölelj,
- U U - - - U - - - U U -
De sosem jöttél.
U U - - -
Szeretném tudni, hogy volt merszed barátnak hívni magad,
U - - - U - - - - U - - - U U -
Ha a legnagyobb bajban sem voltál mellettem,
U U - U - - - - - - - - -
S még most sem vagy, de már ne is gyere,
- - - - U - U - U U
A szememben eltemetted önnönmagad.
U U - U - U - U - - U U
| A
A
A
A
A
| 6
9
8
10
10
| ^ Bokorrím
| A
A
B
| 16
15
14
| | A
A
| 16
20
| ^ Bokorrím
| A
B
B
| 9
16
17
| | A
B
B
| 13
20
18
| | A
B
C
| 13
13
5
| | A
B
B
A
| 16
13
10
12
| ^ Ölelkező rím
| | |
|
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|