Nem tudom, hol kezdjem, - U - - - - Volt valaki, nagyon szerettem, - U U U U - U - - De ő nem szeretett engem, U - - U U - - U Ezt elfogadtam: természetesen, - - U - - - - U U - Bár nagyon fájt, és magányos lettem. - U - - - U - - - U "Barátnak" hívtál, de erőfeszítéseket nem tettél, U - - - - U U - U - - U - - - - Neked nem volt szükséged rám, talán nem is kedveltél, U - - - - - - - U - U - - - - De én mégis örökké a szívembe zártalak. U - - U U - - U - - U - U U Reméltem, talán néha megosztod velem az életed U - - U - - U U - - U U U - U - Pillanatait, emlékeit, de úgy tűnt, téged mindez nem érdekel. - U U UU - - U- U - - - - - - U - U U Én bíztam benned, így kezdődött, - - - - U - - - - Elhitetted, hogy törődsz velem, és én ostoba voltam, - U - - - U - U U - - - U U - - Hittem neked, becsukván szemem a vakságot választottam. - - U - U - - U U U - - - - - - U Aztán jött egy árapály, egy hatalmas vihar, - - - U - U - - U - - U - Rossz volt, kegyetlenül rossz, sírva kiáltottam fájdalmamban a neved, - - U - U - - - U U- - - - - - U U U - Kértem, hogy gyere, de te sosem voltál ott, nem számított neked. - - - U U U U U - - - - - - - - U U Valahogy túléltem, már nem emlékszem, hogyan, U U - - - - - U - - - U - Táviratot küldtem feléd, kértem, hogy ölelj, - U U - - - U - - - U U - De sosem jöttél. U U - - - Szeretném tudni, hogy volt merszed barátnak hívni magad, U - - - U - - - - U - - - U U - Ha a legnagyobb bajban sem voltál mellettem, U U - U - - - - - - - - - S még most sem vagy, de már ne is gyere, - - - - U - U - U U A szememben eltemetted önnönmagad. U U - U - U - U - - U U
| A
A
A
A
A
| 6
9
8
10
10
| ^ Bokorrím
| A
A
B
| 16
15
14
| | A
A
| 16
20
| ^ Bokorrím
| A
B
B
| 9
16
17
| | A
B
B
| 13
20
18
| | A
B
C
| 13
13
5
| | A
B
B
A
| 16
13
10
12
| ^ Ölelkező rím
| | |
| Alliteráció Alliteráció Alliteráció
|