Verselemző

RitmusképletSzótag
Tegnap még huszonhét voltam,
 -  -   -   U  -  -   -  -   
De ma már ezeréves vagyok,
 U  U  -  U U - -   U  -   
S bár úgy tűnik, testem ugyanaz,
   -  -    - -    -  U  U  U U  
A lelkem közeledik a halálhoz,
U  -  -   U U U U  U  U -  U  
Ahol egykoron színes virágok versenyeztek egymással,
U U  -   U -    - -   U - -   -  U  -  U  -   -  -   
Melyik a pompásabb: mára kihalt sivatag.
 U  U  U  -  - -     - U  U -    U U U   

  
Fekszem, s átölel az éjszaka,
 -   -     - U U  U  -   U U  
Hangos könyörgésem a csendre senki sem hallja,
 -  -   U  -  - U  U   -   U  -  U  -   -   U  
Zajára mégis felébredek,
 U - U  - -   U -  U -   
Szégyenteljesen, bénítva akaraterőmet, érzem,
  -  -  -  U -    - -  U U U U U - U   -  -   
Meg fogok halni gyengeségemben.
 -   U -   -  U   -  U - -  U   

 
Egy elátkozott, örök szenvedésben
U   U -  U -    U -    -  U -  -  
Minden egyre fájdalmasabbnak
 -  U  -   U  -  -  U -   -  
S egyre szerencsétlenebbnek tűnik.
  -   U   U -   -  U -   -   - U  
 8

9

9

11

17

13



9

14

9

16

10



11

9

10





























Alliteráció





Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom