Verselemző

RitmusképletSzótag
Magadat mented, a nincs-világot,
 U U -   -  U   U  -     U - U  
az én közönye ez, ámító tudatlanság.
U  -   U U  U U   - - -  U -  -  -   
Valótlan szükség ebben az elkopott,
 U -  -    -  -  -  U  U  -  U -    
semmivé bomló, vak rohanásban.
 -  U -  -  -   -   U U -  U   

 
Aztán fájdalmas ébredése a léleknek.
-  -   -  -  U  -  U - U U  - -  U  
A kozmikus rend kérlelhetetlen,
U  -  U -   -    -  -  U -  U  
anyagba születő, vakító szépsége.
U  -  U   U U -   U - -   -  - U 
A hiánytalanság vonzása, Isten ölelése.
U  U-   U -  -   -  - U  -  U  U U - U 
 10

13

11

10



13

10

12

15



Alliteráció

















Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom