Verselemző

RitmusképletRímSzótag
Zongora hangját hallom ezen sötét erdő közepén.
 -  U U  -   -   -  U  U -   U -  -  -  U U -  
A fák tornyosulnak, mint óriások, magasan fölém.
U  -   -   U -  -    -   - U- -    U U -   U -  
Alig vagyok egy porszem, s mégis: nem nyel el a sötét.
U -   U  U  -    -   -      - -    -    U  U  U  U -   
Pedig várom.
 U -   - U  
A dallam alakot ölt, hogy lássam - és lásson.
U  -  U  U U U  -     -    -  U    -   -  -   
Még várok.
 -   - U  
Immár oldalra nézek és a szépséget látom.
-  -  -  -  U  - U  -  U   -  - -   - -   
Mégis fáj. Hát a boldogság is, mint minden a múltban,
 - -   -    -  U  -  -  -  -    -    -  U  U  -   -   
nem értem: mért kell fájjon?
 U  -  -    -    -    -  U  
A

B

B

C

C

C

C

D

C

 16

16

15

4

13

3

14

15

7















Alliteráció



Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom