Télnek morcos, bágyadtan hideg teste fölkel,
- - - - - - - U - - U - -
jeges széllel karöltve jégvirágot glancol,
U - - - U - U - U - - - -
fagyos szeme a tájra dermedtséget szögel,
U - U U U - U - - - - U -
fehér leplét szétterítve jégtánccal rajzol.
U - - - - U - U - - - - U
Gomolygó füstöt okád kéményből a kürtő,
U - - - U U - - - - U - -
mely körbejárja az álmos, szunnyadó várost,
- - U - U U - - - U - - -
utcákat beborítva hömpölygően nyüzsgő,
- - - U U - U - - -- - -
ráncos köpenyét rázva, mint őrült szélhámos.
- - U U - - U - - - - - U
Tejszínpalást fahéj árnyalattal lehelve
- - U - U - - U - - U - U
csúfítja nevetve a szűzi tisztaságot,
- - U U - U U - U - U - U
alatta fulladva, félelemtől remegve
U - U - - U - U - - U - U
keresi a világ az eltűnt boldogságot.
U U U U U - U - - - - - U
| A
B
A
B
| 13
13
13
13
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 13
13
13
13
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 13
13
13
13
| ^ Keresztrím
| | |
|
Alliteráció
|