Télnek morcos, bágyadtan hideg teste fölkel, - - - - - - - U - - U - - jeges széllel karöltve jégvirágot glancol, U - - - U - U - U - - - - fagyos szeme a tájra dermedtséget szögel, U - U U U - U - - - - U - fehér leplét szétterítve jégtánccal rajzol. U - - - - U - U - - - - U Gomolygó füstöt okád kéményből a kürtő, U - - - U U - - - - U - - mely körbejárja az álmos, szunnyadó várost, - - U - U U - - - U - - - utcákat beborítva hömpölygően nyüzsgő, - - - U U - U - - -- - - ráncos köpenyét rázva, mint őrült szélhámos. - - U U - - U - - - - - U Tejszínpalást fahéj árnyalattal lehelve - - U - U - - U - - U - U csúfítja nevetve a szűzi tisztaságot, - - U U - U U - U - U - U alatta fulladva, félelemtől remegve U - U - - U - U - - U - U keresi a világ az eltűnt boldogságot. U U U U U - U - - - - - U
| A
B
A
B
| 13
13
13
13
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 13
13
13
13
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 13
13
13
13
| ^ Keresztrím
| | |
| Alliteráció
|