Verselemző

RitmusképletRímSzótag
Az éj
U  -  

  
Ritkul az éj,
 -  U  U  -   
vörösen izzik hűtlen teste,
 U U U  -  -   -  -   -  U 
a fekete vénákon át
U  U U U  - - U  - 
éktelen szerelembe esve.
-  U -    U U -  U -  U  
Hogy megfeleljen
 -    -  U -  U 
a holdas homálynak,
U  -  -   U -   -   
halált üvölt, mint kóbor állat,
 U -   U -     -    - U  -  U  
egy ferde párhuzam mögött
-    -  U  -  U -   U -   
merengve pislogni tanul,
 U -   U  -  -  U  U -   
mint üvegburák alatt a fény -
 -   U -  U -  U -   U  -     
virággá züllött céda-lény.
 U -  -  -  -    - U  -    

  
Te
 U 

 
Elég, ha átkémlelsz
U -    U -  -  -   
a holdhomályon:
U  -   U -  -   
szemeidben a halál és a tér -
  U U-  U  U  U -  -  U  -    
ma éjjel vörös és fehér.
 U -  -   U U  -   U -   
Nem mondhatod, hogy nem érdekel,
 -   -   U -    -    U  -  U -   
hogy rothadásra szült e hely,
 -    -  U -  U   -   U  -    
mennybolt vagy otthon -
 -    -    U   -   U   
így nevezed - ma megszámolom
-    U U -     U  -   - U U 
a színeket veled.
U   - U -   U U  
Akár vörös, akár fehér -
U -   U U   U -   U -   
a szeretet napkitörés,
U   U U -   -  U U -  
a vége mégis rettentő kevés.
U  - U  - -   -  -  -  U -   
Hogy lehelet volt -
 -    U U -   -     
vagy egy feszülő tenyér -
 U   -    U  U -  U  -   
ami mögötte volt,
U U  U -  U  -   
az mindennel felér.
-   -  -  -   U -   

 
Én
-  

 
A csönd most bennem dobol
U   -    -    -  -   U U 
üvöltve, állati hangon nyögve,
U -   U  -  U U  -  -    -  U 
önharagjától megdögölve.
-  U -  - -   -  U -  U  

  
Te
 U 

  
Beszélsz hozzám, és ajkaid
 U  -     -  -   -  -  U-  
hideg mozgása tartja itt
 U -   -  - U  -   U -   
világom komor színeit.
 U - -   U -    - U-   
Már elhiszed, hogy szürkén
 -  -  U  -    -     -  - 
is szerethető a bölcső és a temető.
-    U -  U - U  -   - -  U  U U -  

  
Porral, hideggel
 -  -    U -  U  

  
Még itt csapong, még mindig itt,
 -  -     U -     -   -  U  -    
hideg kövek mögött a hit.
 U -   U -   U -   U  -   
Beszélsz, s a szó élni kezd,
 U  -       U   - -  U  -   
átfogom szivárványkezed,
-  U -    U -  -   U -   
belekacaglak a sötétbe
 U U U -  U  U  U -  U 
hiú bolondként,
 U-  U -   -    
mintha élne, mintha számítna`
 -   U -  U   -   U   - -  U 
az otromba díszlet,
U  -  -  U  -   -   
hogy teleírtál ezer ívet
 -    U U-  -  U U  - -  
vörös betűkkel
 U -   U -  -  
fehér lapra -
 U -   -  U   
porral, hideggel jóllakatva.
 -  -    U -  -   -  U -  U 
A

 2

A

B

C

B

B

D

D

E

F

A

A

 4

9

8

9

5

6

9

8

8

9

8

A

 1

A

B

C

C

D

D

B

E

D

C

F

F

G

C

G

C

 6

5

10

8

9

8

5

9

6

8

8

10

5

7

6

6

A

 1

A

B

B

 7

10

9

A

 1

A

A

B

C

D

 8

8

8

7

13

A

 5

A

B

C

D

E

F

G

C

C

H

I

I

 8

8

7

8

9

5

10

6

9

5

4

9















Alliteráció



















































































Alliteráció























Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom