Verselemző

RitmusképletSzótag
Erdő mélyén virágzik
-  -  -  -   U -  U 
e aprócska kis tünemény,
U -  -   U  -   U U -    
kit az erdő fái se értenek,
 U  U  -  -  -U  U -  U -   
mit keres itt,
 -   U U  -    
hisz neki itt nem jut se víz, se fény.
 -    U U -    -   -   U  -    U  -    

  
De e kis virág mindig remél,
 U U  -   U -   -  -   U -   
tudja, ha egy kicsi is,
 -  U   U -    U  U -   
de mindig jut neki is valami,
 U  -  -   -   U U -   U U U  
hogy kinyithassa szirmait,
 -    U  -  -  U   -  UU  
és gyökereit majd mélyre vetheti.
-    U U U-   -    -   U  -  U U  

  
Hogy mindig lesz holnap,
 -    -  -   -    -  U  
amíg van szívében remény,
U -   -    - - -   U -    
bizakodik, hisz erős a hite
 U U U -    U   U -  U  U U
ettől ő a legkülönlegesebb kis teremtmény.
-  -  - U  -  U -  U U -    -   U -   -    

  
Bár egyedül és oly magányosan,
 -  U  U U  -  -    U -  U -   
de nem tör meg, és mindig vidám,
 U  -   -   U   -   -  -   U -   
hallgatja, mit a fák beszélgetnek,
 -   -  U   U  U  -   U  -  -  -   
hátha egyszer valaki hozzá is szól tán.
 -  U -    -   U U U  -  - -    -   -   

  
De itt senki sem törődik vele,
 U -    -  U  -   U - -   U U  
hisz nem ide tartozik,
 -    U  U U  -  U -   
mégsem volt egyszer sem szomorú,
 -  -   -   -    -   -    U U - 
és sohasem bánkódik.
-   U U -   -  - U   

  
Mivel senki se óvta,
 U -   -  U  U -  U  
nem volt senki sem, ki féltse,
 -   -    -  U  -    U  -   U  
hátha egyszer valaki eltapossa,
 -  U -    -   U U U -  U -  U  
hisz oly aprócska kis szegényke.
 U   U   -  -   U  -    U -   U  

 
Így ajándék volt neki minden nap,
-   U -  -   -    U U  -  -   -   
mit magányában túlél,
 -   U -  - -   - -   
bárcsak neki is lenne egy társa,
 -   -   U U -   -  U -    -  U  
ki oltalmat nyújt, mikor fél.
 U -  -  -    -     U -   -   

  
Telnek, múlnak a napok,
 -  -    -  U  U  U -   
de már szárad a kis szára,
 U  -    - U  U  -    - U  
gyengülnek a kis szirmai,
  -  -  U  U  -    -  UU  
talán már nincs vissza sok hátra.
 U -   -   -     -   U  -   -  U  

  
Kérlek, kis virág, még ne sorvadj el,
 -  -    -   U -    -   U  -  -   U  
ígérem, holnap tiéd a napfény
- - -    -  -   U-  U  -  -   
de már alig van benne élet,
 U  -  U -   -   -  U - U  
és már el-elhagyta a remény.
-   -  U  -  -   U U  U -    

  
S mikor az öreg fa, mi a fényt takarta,
   U U  U  U -   U   U U  -     U -  U  
megfáradva, nagy robajjal kidőlt,
 -  - -  U   -    U -  -   U -   
a fény becikázott nagy esővel,
U  -    U U - -    U   U - -   
de addigra már nem volt ott
 U -  -  U  -   -   -   -   
más, csak a puszta föld.
 -     U  U  -   U  -    

 
A kis virág addigra már összerogyott,
U  -   U -  -  -  U  -  -   U U  -    
testét visszaadta a zord erdőnek
 -  -   -   U-  U U  -   -  - -  
de tán most már valahol egy mezőn
 U  -   -    -   U U U  -    U -  
sok kis társával újra napfényben fürödhet.
 -   -   -  - U  -  U  -  -   -   U -  U   

  
Most mar biztos békére leltél,
 -    -   -  -   - - U  -  -   
virágos tengernyi mezőn,
 U - -   -  -   U  U -   
de szívem szakadt meg érted,
 U   - -    U -    U  -  U  
és érzem valahol legbelül -
-  -  -   U U -   -  U U    
"Fatum nos iunget".
  U -   U  U-  U   
 7

8

10

4

10



9

7

10

8

11



6

8

10

14



10

9

10

12



10

7

9

7



7

8

11

9



10

7

10

8



7

8

8

9



10

10

9

9



12

10

10

8

6



12

11

10

13



9

8

8

9

6

























































Alliteráció











Alliteráció



























































Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom