Bevésődött, mint egy fénykép,
U - - - - - - -
Az emléke most is él még,
U - - U - U - -
Szeme huncut hunyorgása,
U U - - U - - U
Büszke, egyenes járása
- U U U - - - U
Előttem van, látom újra,
U - - - - U - U
Felidézem szomorúan.
U U - - U U -U
De ha rágondolok, mégis
U U - - U - - -
Rám tör egy kis nevetés is,
- U - - U U - -
Hallom a citera hangját,
- U U U U U - -
Ahogy énekli nótáját,
U U - - U - - -
Zeng a hangja jókedvűen,
- U - U - - --
Fáradtan is egyszerűen.
- - U U - U -U
Egyszerűen, de örömmel,
- U -- U U - -
Nem törődött a közönnyel,
- U - - U U - -
Mi szegényen körbevette,
U U - - - U - U
Szolgaságát kinevette
- U - - U U - U
Dallal, szóval, ábrándokkal,
- - - U - - - U
Isten iránt alázattal.
- U U - U - - U
Pedig mennyit szenvedhetett,
U - - - - - U -
Az édes korán mennybe ment,
U - - U - - U -
Mostohája nevelte fel,
- U - U U - U U
Így maradt szerethetetlen.
- U - U - U - -
Hamar túl is adtak rajta,
U - - U - - - U
Bojtár lett, más volt a gazda.
- - - - - U - U
Már nem volt számára otthon,
- - - - - U - -
Cipőre sem jutott sokszor.
U - U - U - - -
Mégis, mikor erről mesélt,
- - U U - - U -
Csak nevezett s újra zenélt,
- U U - - U U -
Elővette pengetőjét,
U - - U - U - -
A szörnyű múlt temetőjét...
U - - - U U - -
Porosodik a citera,
U U U U U U U U
Nincs, ki a húrokat fogja,
- U U - U - - U
A lúdtoll is már megkopott,
U - - - - - U -
Csendben, hangtalanul zokog,
- - - U U - U -
Csak az emlék viszi tovább
U U - - U U U -
Apámmal a múlt mosolyát.
U - U U - U U -
| A
A
B
B
C
C
| 8
8
8
8
8
8
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
C
C
| 8
8
8
8
8
8
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
C
C
| 8
8
8
8
8
8
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
C
C
| 8
8
8
8
8
8
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
C
C
| 8
8
8
8
8
8
| ^ Páros rím
| A
B
C
C
D
D
| 8
8
8
8
8
8
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|