Verselemző

RitmusképletRímSzótag
Az apáca karjaiba vette a csöppséget.
U  U - U  -  UU U  -  U U   -   - U  
A hidegben majdnem kihűlt kis testet.
U  U -  -   -   -   U -    -   -  -   
S bevitte a meleg lakás békés otthonába.
   U -  U U  U -   U -   - -  -   U - U 
A kandallóhoz érve pokróccal betakarta.
U  -  -  - U  -  U  -  -  -   U U -  U  

 
A lelkész is odakucorgott a meleg tűzhöz.
U  -  -   U  U U U -  -   U  U -   -  -   
Majd jól közel hajolt az újszülötthöz.
 -    -   U -   U -   U  -   U -   -   
Nem kérdezett semmit, meg se szólott.
 -   -  U -    -  -    -   U   - -    
Mert a szívében minden szó elvirágzott.
 -   U   - - -   -  -    - -  U -  -    

 
A gyermek kék szemében csillag gyúlt ott.
U   -  -   -    U - -    -  -    -   -    
Mely, mint a Betlehemi csillag, úgy világított.
 -     -   U  -  U U U   -  U   -    U - - -    
Csöppnyi, piros ajka cuppogott nagyokat.
  -    U   U U  -  U  -  U -    U  U U  
Éhes volt a drága, nyelt is nagyokat.
- -   -   -   - U    -   -   U  U U   

  
Margit - az apáca . tejet forralt a fazékban.
 -  U    U  U - U    U -   -  -   U  U -  -   
Majd lehűtötte, és úgy adta kanálban.
 -    U - -  U  -  -   -  U  U -  -   
Gondolta is, hogy majd vesz cumisüveget.
 -  -  U -    -    -    -    U U U U -   
Mert fel kell, hogy nevelje eme gyermeket.
 -    -   -     -    U -  U U U   -  U U   

 
A lelkész mélyen a gondolataiba merült.
U  -  -    -  U  U  -  U U UU U  U -   
Ez a csöppség vajon ide hogy került?
U  U   -   -   U U  U U  -    U -    
Születése percében már árvaságra jutott.
  U U - U  -  - -   -  -  U -  U  U -   
Árván maradt élet. Neki ez szolgáltatott.
-  -   U -   - -    U U -    -  -  U -    

  
Margit megetette, majd tisztába tette.
 -  -   U U -  U   -    -   - U  -  U 
Akkor látta, hogy fiú a gyermekcsemete.
-  -   -  U   -    U- U   -  -   U U U  
Karjaiba vette és ringatón elaltatta.
 -  UU U  -  U -   -  U -  U -  -  U  
Szenteste szelleme szállt a családra.
  -  -  U   -  U U   -    U   U -  U  

  
Mivel karácsony éjszakája volt ekkor.
 U -   U -  U   -   U - U  -   -  -   
S minden történés egy jelenetsor.
   -  -   -  - -  -    U U -  U  
Így az ünnephez méltóan elnevezték.
-   U  -  -  -   -  -U  -  U -  -   
János lett a neve! Meg is keresztelték.
 - -   -   U  U U   U  -   U -   -  -   

 
Eltelt tíz év, és Jánosból nagyfiú lett.
-  -    -  -   -   - -  -   -   U-  -   
Iskolába járt és szépen nevelkedett.
-  U - U  -   -    - -   U -  U -    
Szalmaszínű haja, mint a nappal fénye.
  -  U  - -  U U   -   U  -  -   -  U 
És szeme ragyogása volt az ég kékje.
-    U U  U  U - U  -   U  -   -  U  

  
Már csak Margit nevelte őt egyedül.
 -    -   -  -   U -  U -  U  U U  
A lelkész lelke a felhőkön hegedült.
U  -  -    -  U U  -  - -   U U -   
Ott is zsoltára volt a szent imakönyvnek.
-   -    -  - U  -   U   -   U U -    -   
Körülötte az angyalok is énekeltek.
 U U -  U U  -   U U  U  - U -  U   

  
Majd egy őszi nap halvány esthajnalán,
 -   U   -  U  -   -  -   -   -  U -   
Mikor már a falevél is búcsúzik talán,
 U -   -  U  U U -  -   -  - -   U -   
Bekopogott hozzájuk a bábaasszony.
 U U U -    -  - U  U  - U-   -    
Fájdalmasabb volt, mint az őszi alkony.
 -  -  U -    -     -   U  -  U -  U    

  
Tíz hosszú évig mardosta a keserű bánat.
 -   -   - - -   -  -  U U  U U -  - U  
És már nem bírta a szörnyű fájdalmat.
-   -   -   -  U U   -   -  -  -  -   
Hogy Ő volt, ki ajtó elé tette a gyermeket,
 U   -  -     U -  - U -  -  U U   -  U -   
De - kit soha egy percre sem feledett.
 U    -   U U -    -   U  -   U U -    

  
Mert a malomkő súlya a szívére nőtt.
 -   U  U -  -  -  U U   - - U  -   
És várta, csak várta az újabb esztendőt.
-   -  U    -   -  U U  - -   -   -  -  
És így telt el tíz év bánatos panasza.
-  -    -   -   -  -   - U -   U U  U  
Bús szavainak börtön volt az otthona.
 -    U UU -   -  -   -   U  -   U U  

  
Borbála - a bábaasszony - bocsánatot kért,
 -  - U   U  - U-   -      U  - U -   -    
Hogy csak most mondja el igaz történetét.
 -     -   -    -   U U  U -   -  - U -   
Mert félt és gyáván megfutamodott.
 -    -   -    - -   -  U U U -   
Azon az éjszakán mindent elátkozott.
U U  U  -   U -   -  -   U -  U -    

  
Tíz évvel ezelőtt azon a szörnyű éjszakán
 -  -  U  U U -   U U  U   -   - -   U - 
A megfagyott csillagok az eget uralták.
U  -  U  -     -  U U  U  U U  U -  -   
De a hideg nemcsak az utakat karcolta,
 U U  U -   -   U  U  U U -   -  -  U  
Hanem egy anya életét halálba mardosta.
 U U  U   U  U - U -   U -  U  -  -  U  

 
Az anya nem más, mint Borbála lánya.
U  U  U  -   -    -    -  - U  -  U 
Így hát János az ő unokája.
-    -   - U  U  - U U - U 
És vétke ezért még nagyobb bűn.
-   -  U U -    -   U  -    -   
Mert unokáját eldobta szívtelenül.
 -   U U - -  -  -  U   -  U U U  
A

A

B

C

 14

11

14

14

A

A

B

B

 14

11

10

12

^ Páros rím
A

A

B

B

 11

14

12

11

^ Páros rím
A

A

B

B

 14

12

12

12

^ Páros rím
A

A

B

B

 14

11

14

13

^ Páros rím
A

A

B

C

 12

13

14

11

A

A

B

B

 12

10

12

12

^ Páros rím
A

A

B

B

 12

12

12

12

^ Páros rím
A

A

B

B

 11

12

12

13

^ Páros rím
A

A

B

B

 11

13

12

11

^ Páros rím
A

A

B

B

 14

11

14

11

^ Páros rím
A

A

B

C

 12

12

12

12

A

B

C

C

 13

12

10

12

A

A

B

B

 14

13

13

14

^ Páros rím
A

A

B

C

 11

10

9

12















Alliteráció



































Alliteráció





Alliteráció



























































































Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom