Van, hogy lombhullató, máskor meg örökzöld,
- - - - U - - - U U - -
így szólt a tölgy hozzám - később rám könyökölt,
- - U - - - - - - U U -
vagy inkább én őrá, mert ő volt az asztal,
U - - - - - - - - U - -
mellette a székek beterítve gazzal.
- - U U - - U U - U - U
Nem ült rajtuk senki - hej, biz régóta már,
U - - - - U - - - - U -
utoljára akkor, mikor élt nagyapám,
U - - U - - U U - U U -
- emlékszem a kertre - folytatja beszédjét,
- - U U - U - - U U - -
a zsivaj, a nyüzsgés átszőtte zenéjét.
U U U U - - - - U U - -
Vidáman fütyörész - rá most is emlékszem,
U - - U U - - - U - - -
sok megsárgult emlék, párat megőriztem,
- - - - - - - - U - - -
meggyújtja pipáját, egyet-kettőt szippant,
- - U U - - U - - - - -
közben elbóbiskol, már-már alig pislant.
- U - - - - - - U - - -
Most a hancúrozást csendesebbre fogjuk,
- U - - U - - U - U - -
pipájának füstjét magunk köré fonjuk,
U - - - - - U - U - - U
- velünk van ő ma is - mondja az öreg tölgy,
U - U - U - - U U U - -
- lombhullató voltam, így lettem örökzöld.
- - U - - U - - U U - -
| A
A
B
B
| 12
12
12
12
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 12
12
12
12
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 12
12
12
12
| ^ Páros rím
| A
A
B
C
| 12
12
12
12
| | | |
|
|