Van, hogy lombhullató, máskor meg örökzöld, - - - - U - - - U U - - így szólt a tölgy hozzám - később rám könyökölt, - - U - - - - - - U U - vagy inkább én őrá, mert ő volt az asztal, U - - - - - - - - U - - mellette a székek beterítve gazzal. - - U U - - U U - U - U Nem ült rajtuk senki - hej, biz régóta már, U - - - - U - - - - U - utoljára akkor, mikor élt nagyapám, U - - U - - U U - U U - - emlékszem a kertre - folytatja beszédjét, - - U U - U - - U U - - a zsivaj, a nyüzsgés átszőtte zenéjét. U U U U - - - - U U - - Vidáman fütyörész - rá most is emlékszem, U - - U U - - - U - - - sok megsárgult emlék, párat megőriztem, - - - - - - - - U - - - meggyújtja pipáját, egyet-kettőt szippant, - - U U - - U - - - - - közben elbóbiskol, már-már alig pislant. - U - - - - - - U - - - Most a hancúrozást csendesebbre fogjuk, - U - - U - - U - U - - pipájának füstjét magunk köré fonjuk, U - - - - - U - U - - U - velünk van ő ma is - mondja az öreg tölgy, U - U - U - - U U U - - - lombhullató voltam, így lettem örökzöld. - - U - - U - - U U - -
| A
A
B
B
| 12
12
12
12
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 12
12
12
12
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 12
12
12
12
| ^ Páros rím
| A
A
B
C
| 12
12
12
12
| | | |
|
|