Verselemző

RitmusképletRímSzótag
Elmesélek egy történetet egy réges-régi korból,
-  U - U  -    -  - U U  -    - -   - U  -  -   
Hallgasd, és meríts hát egy kupával a borból.
 -   -    -   U -    -  -    U - U  U  -  -   
Porból született gyermek, kinek vére szürke volt,
 -  -    U U -     -  -    U -   - U   -  U  -    
Sápadt arca előtt minden levél meghajolt.
 - -   -  U U -    -  -   U -   -  U -    

 
Elméje hatalma mögül fakasztott vihart és szelet,
-  - U  U -  U  U -   U -   -    U -   -    U -   
Miatta volt ősszel gyümölcs, és ő okozta aztán a telet.
 U-  U  -   -   -    U -     -  - U -  U -  -  U  U U  
Egy csillogó, tavaszi nap lehullott egy virág a fáról,
-     -  U -   U U  U  -   U -  -   -    U -  U  - -   
Hófehér szirmai tánca felköltötte a fiút álmából.
 - U -    -  UU  -  U  -  -  -  U U  U-  -  - -   

  
Cseresznyevirág lepkeszárnya lebegett a szélben,
  U -    U U -   -  U  -   U  U U -   U   -  -   
Majd megállt, megpihent a fiú tenyerében.
 -    U -      -  U -   U  U-  U  U - -   
Szürke vére vörössé vált, eltűnt minden régi álma.
  -  U  - U  U -  -  -    -  -    -  -   - U -  U  
Csillogó szeme ábrándjával beleszeretett a fiú a virágba,
  -  U -   U U -  -   - -   U U  U U -   U  U- U  U -  U  

  
De mert a nyári forróság megölte volna szerelmét,
 U  -   U   - U  -  - -   U -  U  -  U   U -  -   
Hatalmával, erejével állította meg az idő kerekét,
 U -  - U   U U - U  -  - -  U  U  U  U -  U U -   
Talán évekig ölelték egymást, talán egy percig se,
 U -  - U U  U -  -  -   -     U -  -    -  -   U  
Mert a Nap a felhők közül figyelt, és észrevette.
 -   U  U  U  -  -   U -   U  -    -  -   U -  U  

  
Magával ragadta a fiút, mert bűnt követett el,
 U - -   U -  U U  U-    -    -    U U -   -   
Senki sem játszhat a Földön az idővel,
 -  U  -   -    U  U  -  U  U  U - -   
S mikor vörös vére lehullott, a fák virágát megszínezte,
   U -   U -   - U  U -  -    U  -   U - -   -   - -  U  
Fehér szerelme így vált vörös vértől rózsaszínre.
 U -    U -  U -    -    U -   -  -   -  U  -  U  

 
Ennek már sok-sok éve, már senki sem tudja tán,
-  -   -   -   U  - U   -   -  U  -   -  U  -   
Hogy valaha volt egy ilyen virág a fán,
 -    U U U  -   U   U  -   U -  U  -   
Mert meghalt az első nyárral, hisz ő csak egy virág volt,
 -    -  -   U  -  -   -  -    U   -   U  -    U -   -    
De azóta van éjszaka, és létezik a Hold.
 U U - U  U  -   U U  -   - U U  U  -    

  
Szürke fényű, sápadt arca az Óceánt kémleli,
  -  U  -  -   - -   -  U U  - U-    -  U U 
És tavasszal csendben sír, mikor senki sem figyeli...
-   U -   -    -   -   -    U -   -  U  -   U  U U   
A

A

B

B

 16

13

14

13

^ Páros rím
A

A

B

B

 16

18

17

18

^ Páros rím
A

A

B

B

 15

13

16

21

^ Páros rím
A

A

B

C

 16

19

16

15

A

A

A

B

 15

12

18

15

A

A

B

C

 14

12

15

14

A

A

 15

15

^ Bokorrím






















Alliteráció

Alliteráció



















Alliteráció

Alliteráció



Alliteráció

Alliteráció









Alliteráció

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom