Üdvözöllek: szervusz, kedves idegen, - U - - - - - U U U U engem a gondolatok nem hagynak hidegen, - U U - U U - - - - U U - megy a mindennapos filozofálás, U U - - U - U U U - - semmiféle szőnyeg alá való söprés, - U - U - U U - U - - - mert egyszerűen tudom, nincs menekvés, - - U -- U - - U - - nem is szeretem, ami kényszercselekvés. U - U U U U U - - U - - Olyan mélyen a lelkemben utazok, U - - U U - - U U U - hogy már örülök, hogy meg nem fulladok, - - U U - - - - - U - persze van, hogy én is magamba zuhanok, - U - U - - U - U U U - de érzem, kellenek az ilyen napok, U - - - U U U U - U - cserélődnek bennem a gondolatok, U - - - - U U - U U - s nincs is olyan tűz, mit be nem gyújthatok. - U U - - - U - - U U A betegségeknek is lényege vagyon, U U - - - U - - U U U - mert minden úgy van, ahogy én akarom, - - U - U U U - U U - ha úgy gondolom, magam mögött hagyom, U - - U - U - U - U - felemészt, ha csak rágondolok, fájdogálok, U U - U - - - U - - U - - ha tehetem, én mindent kipróbálok, U U U U - - - - - - - s a célig, lelki békémig meg sem állok. U - - - U - - - - U - U
| A
A
B
C
C
C
| 11
13
11
12
11
12
| | A
A
A
A
A
A
| 11
11
12
11
11
11
| ^ Bokorrím
| A
A
A
B
B
B
| 12
11
11
13
11
12
| | | |
| Alliteráció
|