Üdvözöllek: szervusz, kedves idegen,
- U - - - - - U U U U
engem a gondolatok nem hagynak hidegen,
- U U - U U - - - - U U -
megy a mindennapos filozofálás,
U U - - U - U U U - -
semmiféle szőnyeg alá való söprés,
- U - U - U U - U - - -
mert egyszerűen tudom, nincs menekvés,
- - U -- U - - U - -
nem is szeretem, ami kényszercselekvés.
U - U U U U U - - U - -
Olyan mélyen a lelkemben utazok,
U - - U U - - U U U -
hogy már örülök, hogy meg nem fulladok,
- - U U - - - - - U -
persze van, hogy én is magamba zuhanok,
- U - U - - U - U U U -
de érzem, kellenek az ilyen napok,
U - - - U U U U - U -
cserélődnek bennem a gondolatok,
U - - - - U U - U U -
s nincs is olyan tűz, mit be nem gyújthatok.
- U U - - - U - - U U
A betegségeknek is lényege vagyon,
U U - - - U - - U U U -
mert minden úgy van, ahogy én akarom,
- - U - U U U - U U -
ha úgy gondolom, magam mögött hagyom,
U - - U - U - U - U -
felemészt, ha csak rágondolok, fájdogálok,
U U - U - - - U - - U - -
ha tehetem, én mindent kipróbálok,
U U U U - - - - - - -
s a célig, lelki békémig meg sem állok.
U - - - U - - - - U - U
| A
A
B
C
C
C
| 11
13
11
12
11
12
| | A
A
A
A
A
A
| 11
11
12
11
11
11
| ^ Bokorrím
| A
A
A
B
B
B
| 12
11
11
13
11
12
| | | |
|
Alliteráció
|