Verselemző

RitmusképletRímSzótag
Ott honvágy a dajkája még a kisdednek,
-    -  -   U  -  - U  -  U  -  -  -   
tenyérbe szakadt szálkák viszketnek,
 U  -  U   U -     -  -   -   -  -   
s a faragott tölgy járomcsontú taták
  U  U U -    -     - -   -  -  U -  
messzilátón hunyorognak át
 -   U - -   U  U -  U  - 
a táposokra. Kazlakban ott az élet,
U  - U -  U   -  -  U  -   U  - -   
még keresztelik kérgét a kenyérnek,
 -   U -   U -   -  -  U  U  -  -   
múltmorzsák hullnak a tiszta
 -   -   -   -   U  U  -   U
abroszra, s a mindent vissza
-  -   U    U  -  -    -   U
örökségét cipelik kendőbe kötve,
U -  - -   U U -   -  - U  -  U  
de a gyermek már elszökne.
 U U   -  -   -  -   -  U  
Mélyszántás a homlokránc, a csíra sok,
 -    -  -  U  -  -  -    U   - U  -   
de varjak dézsmálják az írmagot,
 U  -  -   -   -  -  U  -  U U  
az új suháng tilalomfává korhad,
U  -   U -    U U -  - -  -  -   
túlhordott teherrel viselős a holnap,
 -  -  -    U -  -   U U -  U  -  -   
s az el nem mondható hallgat,
  U  -   -   -   U -  -   U  
élesre csorbítja az ajkat.
- -  U   -  -  U U  -  U  
Ínyekre tapad a foghíjas hiszekegy,
-  -  U  U U  U  -  - -   U  U -    
tudathatáron egy álom bizsereg,
 U -  U - U  U   - -   U  U -   
mit az össznépi beletörődés - amott
 U  U  -    - U  U U U - -    U -  
és itt - illúzióvá csalhatott.
-  -     -  - U- -   -  U -    
-
  
Mint tejbe, ha tus csöppen,
 -    -  U   U  -    -  -   
talpig feketében néma szellem
 -  -   U U - -   - U   -  -  
lebeg a hajnali ködben.
 U U  U  -  U U  -  -   
Félrefordul, nehogy elképzeljem
 -  U -  -    U U   -  -  -  U 
a kendő mögé rejtett arc
U  -  -  U -  -  -   -   
naphiányos kontrasztját.
 -  U-  -   -   -    -   
Távolságtartása közelharc,
 - -  -  -  - U  U -  -   
alázattal fárasztott rabság.
U - -  -   - -   -    -  -   
Nem látszik át a szűk résen
 -   -   U  -  U   -   - U 
a szájzug árka, a fürkésző figyelem,
U   -  U  -  U  U  -  -  -  U  U -   
s a félmosolyba burkolt tűrés sem.
  U  -  U -   U  -  -    - -   -   
Termőre fordult szándékából idegen
 -  - U  -  -     -  - - -  U U -  
világok nyílnak. Lesütött szeme talány,
 U - -    -  -    U U -     U U  U -    
tükrében vakrozsdás sínpárok.
 -  - -   -  -   -   -  - -   
Lehet, csak vonatra vár, vagy talán
 U -     -   U -  U  -    -    U - 
arra, hogy levennék róla az átkot,
-  U   -    U -  -   - U U  -  U  
amit leplezetten hordott.
U -   -  U -  -   -  -   
A végállomáson
U  - -  U - -  
lassan oszlanak a ködfoltok,
 -  U  -   U U  U  -  -  -   
s mint szélben a kendő, elszáll látomásom.
   -     -  U  U  -  -  -   -    - U - U  
A

A

B

B

C

C

D

D

E

E

F

F

G

G

H

H

A

A

F

F

F

E

A

E

A

I

B

I

B

C

A

C

A

B

J

B

J

K

J

K

J

 12

10

11

9

12

11

8

8

12

8

11

10

11

12

8

9

12

11

12

10

0

7

10

8

10

8

7

9

9

8

12

10

12

12

9

10

11

8

6

9

12



Alliteráció







Alliteráció





Alliteráció



















































Alliteráció













Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom