Verselemző

RitmusképletRímSzótag
Kisütött a nap, úgy érzem, ez te voltál,
 U U -   U  U   -   -  U   -   U  -  -  
üzentél nekünk onnan, ahol épp laktál.
U -  -   U -   -  U   U U  -    -  -   
Kiszakítottad az életből magadat,
 U  U - -  U  U  - -  -   U U U  
itt hagytad anya nélkül a családodat.
-    -   U  U  U  -  U  U   U - U -   
Meghökkenve hallottam, miként te előrementél,
 -  -  -  U  -  -  -    U -    U U - U -  -  
az emberek szívében nagy űrt teremtettél.
U  -  U -    - - -   U   -    U -  -  -   
Zokogó gyásznép, érthetetlen, reménytelen arcok,
 U U -   -   -   -   U -  -    U -   U U  -  -   
mindenki arcán ott volt a félelem, a bánat,
 -  -  U -  -  -    -   U  - U U   U  - U  
ami ott nyom, olyan ez, mint a ruházat.
U U -     U   U  U  -    -   U  U - U  
Angyaltól szárnyat, vágyat vagy védelmet kaptam?
-   -  -    -   -    -  -   -    - -  -   -  U  
Éreztem, ott álltam megdermedve, mozdulatlan.
- -  U   -   -   -   -  -  -  U   -  U -  -   
Vállam majd leszakadt, úgy fájt, megijedtem,
 -  -   -    U  U -    -    -     U U -  -   
mintha az összes súly most rakódott volna rám.
 -   U U  -   -   -    -    U - -    -  U  -  
Olyan érzés volt, mintha rángattak volna már
U  U  -  -   -     -   U  -  -  -   -  U  - 
a mélybe, sötétbe, ahol téged senki se vár.
U  -   U   U -  U  U -   - -   -  U  U  -   
Néztem rá meredten, könnyeim áztatták arcomat,
 -  -   -  U -  -    -   UU  -  -  -  -  U -   
hirtelen én is úgy éreztem, hogy feladtam harcomat.
 -  U U  -  U  -   - -  -    -    U -  -   -  U -   
Kimenekültem, de azóta minden megváltozott,
 U U U -  -    U U - U  -  -   -  -  U -    
mint egy rossz álom, úgy belém maródott.
 -   -    -    - U   -    U -   U - -    
Segítettem volna, de már rajta nem tudtam,
 U - -  -   -  U   U  -   -  U  -   -  -   
vele menni őszintén nagyon nem akartam.
 U U  -  U -  -  -   U  -   U  U -  U  
A földi élet oly édes és egyben keserű,
U  -  U - U  U   - U  -  -   -   U U - 
amit nem hiszünk el, az már nem is életszerű.
U -   -   U  -   U   -   -   U  U  - -   U -  

 
Egyszer mindenkinek mennie kell, csak nem mindegy, hogyan,
-    -   -  -  U -   -  UU  -      -   -   -  -     U  U  
éljük addig életünket szeretetben s boldogan.
-  U  -  U  - U -  -    U U -  -     -  U -   
Sírkövünkre írt szöveg legyen életünk mottója,
 -  U -   U -     U -   U  U  - U -    -  - U  
mert ami már ott van, nem sokat számít a porban.
 -   U U  -  -    -    -   U -    - -  U  -  U  
A

A

B

B

C

C

D

B

B

B

B

E

F

F

G

H

H

I

I

J

B

K

K

 12

12

12

12

15

13

15

14

12

13

14

12

13

13

14

15

16

15

11

13

13

14

14

A

A

A

A

 16

15

15

14

^ Bokorrím


















Alliteráció









Alliteráció



















Alliteráció







Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom