Fáról falevél-könny lepereg,
- - U U - - U U -
kopaszon magában kesereg.
U U - U - - U U -
Ködbe burkolózik a zord erdő,
- U - U - U U - - -
néma hallgatásban a hegytető.
- U - U - U U - U -
Virágtól mentes az üres rét,
U - - - U U U - -
érezni az anyatermészet szíve lüktetését.
- - U U U U - - - - U - U - -
A tavat senki nem üli körbe,
U U - - U U U U - U
a szél lesi magát a víz tükrében.
U - U U U - U - - - -
Tar bokor reszket a hidegben,
- U - - U U U - -
védtelen teste meztelen.
- U - - U - U U
Az úton nyári lábnyomok hasalnak,
U - - - U - U - U - U
az ősznek illedelmesen helyet adnak.
U - U - U - U - U U - U
| A
A
B
B
C
C
D
E
A
A
F
F
| 9
9
10
10
9
15
10
11
9
8
11
12
| | | |
| Alliteráció
|