Verselemző

RitmusképletRímSzótag
Van egy álmom, mely vissza-visszaköszön,
 U  U   -  -    -    -   U  -   U U  -   
S mintha önálló életet élne, s nekem nem lenne hozzá közöm.
   -   U U -  - - U U  -  -     U -   -   -  U  -  -  U U  
Egy ódon ház előtt állok, s az ajtaján belépve,
U   - -   -  U -   -  -     U  -  U -   U -  U 
Egy öltönyös fickó áll könyvvel a kezében.
U   -  U  -   -  - -    -    U  U  U - U   

  
Nem mozdul, nem is szól, csak áll ott meredten,
 -   -  -    U  -    -     U  -   -    U -  -   
Tán rosszkor vagyok rossz helyen, tán én vagyok a kelletlen.
 -   -    -   U  -   -     U  -    -  -   U  U  U  -  -  -   
Szemem tekint, várja e nyitánynak méltó végszavát,
  U -   U -     -  U U   U -   -   -  -  -   U -   
De semmi, egy szó, annyi se, mi megtöltené a szobát.
 U  -  U  -     -  -   U  U   U  -  -  U - U   U -   

  
Sötétség ölel körül, érzem rideg karját,
 U -  -  U -   U U   -  -   U -   -  -   
Csak a beszüremlő lámpa fénye sejteti az arcát.
  U  U  U  U -  -  -  U  -  U  -  U U U  -  -   
Vonásai kemények, érzelmet nem tükröz,
 U - UU  U -  U   -  -  -   -   -  -   
Hajszáli sem hűek már eredeti színükhöz.
 -   - U  -   --   -  U U U U   - -  U   

  
Homlokán az idő, mint a folyó medrét vájta,
 -  U -  U  U -   -   U  U  -  -  -   -  U 
Oly alak ez, mint ki a pokol bugyrait járja.
U   U U  -    -    U U  U -   -   U-   -  U  
Tekintetét fürkészem, szemében egy más kor világa,
 U -  U -   -  -  -     U - U  -    -   -   U - U  
Hajtókáján egy cseresznyefa megfáradt virága.
 -  - - -  -     U -    U U  -  - -    U - U  

  
Hogy ki ez az alak, és miért van itt egyáltalán?
 -    U U  U  U U   -   U-    U  -   U  -  U -   
Pedig emlékeztem e vonásokra még utamnak hajnalán.
 U U  -  - -  U  U  U - -  U  -  U -  -   -  U -   
De az még rémlik, hogy éppen pirkadt,
 U -   -   -  -    U   -  -   -  -    
Mikor e régmúltnak szele újra feltámadt.
 U U  U  -  -   -    U U -  U  -  - -    

 
Egy kósza gondolat volt csupán, mit maga a kétség ellett,
-    -  U  -  U -   -     U -    -   U U U  -  -  -  -    
Hogy névtelenül fekszem majd a holt költők mellett.
 -    -  U U -   -   -   -   U  -    -  -   -  -   
Ám majd másokat is, mint engem, remélem, utolsó intelmem védi,
-   -    - U U  -    -   -  -    U - U   U -  - -  -  -   - U  
Lábnyomaink tán halványulnak, de a járt út már sosem lesz a régi.
 -   U U-    -   -  -  -  -    U U  -   -   -   U -   U   U  - U 
A

A

B

B

 11

19

15

13

^ Páros rím
A

A

B

B

 12

16

15

16

^ Páros rím
A

A

B

B

 13

16

13

14

^ Páros rím
A

A

A

A

 14

14

16

15

^ Bokorrím
A

A

B

B

 15

18

10

13

^ Páros rím
A

A

B

B

 17

14

20

20

^ Páros rím


























































Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom