Verselemző

RitmusképletSzótag
Fekete napon, fekete erdő mélyén,
 U U U  U -    U U U -  -  -  -  
egymásnak felelnek a sötéten izzó,
-   -  -   U -  U  U  U - U  -  - 
árnyékban remegő, magányosan
-   -  -   U U -   U -  U -  
társaikba kapaszkodó utolsó levelek.
 -  U-  U  U -   U - U -  -  U U U   

 
Ezer színben vacognak, fogaik csikorgatását
U -    -  -   U -  -    U U-    U -  U - -  
mérföldekre elhangzó szelek szárnyán,
 -  -  -  U -  -   -   U -    -   -   
szilánkokra tört koponyámban, vígan,
  U -  -  U  -    U U  -  -    - -   
képzelgéseim mélyén is mosolyogva hallgatom.
 -  -  - U-   -  -  -   U U  -  U  -   U U   

  
Micsoda dal ez számomra. Ki többször meghal,
 U  U U  U  -    - -  U   U  -    -   -  -   
többször is életre kel, s minden megy tovább.
 -    U  U  - -  U  -      -  -   -    U -   
Én azt mondom, nevelkedjünk fel,
-  -    -  -    U -  -  -    -   
s a sötétség után majd újjászületünk a fényben.
  U  U -  -  U -   -   -  -  U U -   U  -   U   

  
Vagy mégsem? Nem, míg tart a fehér álom.
 -    -  -    -    -   -   U  U -  - -   
Betakar, és nem hagy magamra. Rám
 U U U   -   -   -    U -  U   -  
mosolyog... majd egyszer, tudom, én is
 U U  -      -   -    -    U U   -  -  
meghalok. Mert a lombhullás magam vagyok.
 -  U -    -   U  -   -  -   U -   U  U   
"Itt van az ősz, itt van újra."
 -    U  U  -    -    U  -  U  
 12

12

10

14



15

11

11

15



13

12

9

15



11

10

10

12

8















Alliteráció























Alliteráció



Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom