Verselemző

RitmusképletRímSzótag
Réveteg anyókák asztal körül ülnek,
 - U U  U  - -  -   -   U U  -  -   
Szövik életük fonalát, és mesélnek.
  U U  - U -   U U -   -   U -  -   
Ráncba szelídült már fejükön a kendő,
 -   U   U - -    -   U U U  U  -  - 
Elhervadt virágként sok megélt esztendő.
-  -  -    U -  -    -   U -   -   -  -  

  
Mikor egy-egy szemben feléled a remény,
 U U  U   -     -  -   U - U  U  U -    
Megindul a mese lenn az asztal végén.
 U -  U  U  U U  -   U  -   -   - -   
- Hát az úgy vó`t, már lehet nektek elmondtam,
   -  U  -    -     -   U -   -  U  -  -   -   
Süldőlyány koromban az úrnál szógátam.
 -  -  -    U -  U  U  -  -    - - U   

  
Nem tagadom ma se, én is szemezgettem,
 -   U U -   U  U  -  -    U -  -  -   
Mikor estelente az úr elé kerültem.
 U U  -  U -  U U  -  U -  U -  -   
Felvettem rokolyám, feltűztem kontyomat,
 -  -  -   U U  -    -  -  -   -   U -   
Sifonérból elő kivarrt pruszlikomat.
 U U -  -  U -  U -      -   U U U   

  
Tettem-vettem ott benn az úri szobában,
 -  -   -  U  -    -   U  - U   U - U  
Az ajtó nyílására megremegett lábam.
U  -  -   - - - U  -  U U -    - -   
Belépett füttyentve az uraság fia,
 U - -    -   -   U U  U U -   UU  
Szemét rám villantva, éppen mozdult volna -
  U -   -   -  -   U  -  -   -  -    -  U   

  
- Mondtad, mondtad, már ezerszer hallottam,
   -   -    -   -    -  U -   -   -  -  -   
Talán igaz se vó`t, vagy csak álmaidban! -
 U -  U -   U  -     -     U  -  U-  -     
Motyogott a szomszéd álomból ébredve,
 U  U -   U   -   -  - -  -  -  -  U  
Felnyílt, majd lecsukódott ismét a szeme.
 -   -     -    U  U - -   -  -  U   U U  

  
- Minek a sok beszéd, aminek sok alja -
   U U  U  -   U  -   U U -   U  -  U   
Megszólalt a sarkon, a mindig fess Kata.
 -   - -   U  -  U   U  -  -   -    U U  
Felhúzta kesztyűjét, vette a kalapját,
 -  -  U  -    - -    -  U U  U -  -   
Magával elvitte sétálni az álmát.
 U - U  -  -  U  - -  U U  -  -   

  
Mikor azután így a végére értek,
 U U  U U -  -   U  - - U -  -   
Kopogva, totyogva szobájukba tértek.
 U -  U   U  -  U   U - -  U  -  U  
Eltették emlékük mély ládafiába,
-  -  -  -  - -   -    - U U- U  
Talán nem hullik ki, keressék hiába!
 U -   -   -  -   U   U -  -   U- U 
A

A

B

B

 12

12

12

12

^ Páros rím
A

B

C

C

 12

12

12

12

A

A

B

B

 12

13

12

12

^ Páros rím
A

A

B

C

 12

13

12

12

A

B

C

C

 11

12

12

12

A

A

B

B

 12

12

12

12

^ Páros rím
A

A

B

B

 12

12

12

12

^ Páros rím
































































Alliteráció



Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom