Szerző
Vers

A verset eddig 337 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2012. november 9.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Pereszteginé Krisztina

Az én angyalom

Ki vagy te, hogy ilyen bölcsen nézel a világba?
Hajad ősz fürtjeit kis háló vigyázza.
Szemedben még fény ragyog, de fátyol rejti
ráncos homlokod.

Hallásod már gyengül, de jól látod az élet dolgait.
Ajkadból sóhajok szállnak, ha rád köszönt a reggeli napfény.
Kezeid nehezek, a csontjaid fájnak,
de szépségek születnek ujjaid nyomán, és örömök várnak.

Ember vagy? vagy angyal? Oly mindegy nekem!
Vigasz vagy, szelíd fészek, melyért mindig hazaérkezem.
Hozzád sietek, mert nálad otthonra találok,
szívem is felenged, mint a jégkristályok.

Elmúlás nehéz szekerét húzva,
ősz hajú angyal, itt vagy velem újra.
Virágok illatában érzem létedet,
szelíd szavaid fülembe csengenek.

Mindig itt vagy velem, új tavaszra várva,
forró nyári estén a madárdalolásba.
Itt vagy az elmúlásban az őszi lombhullásban,
itt vagy a zord télben, örök ragyogásban.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Törölt tag2012. november 9. 17:16

Törölt hozzászólás.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom