Szerző
Pécsi Marcell

Pécsi Marcell

Népszerűség: 80 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 953 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2012. október 30.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető vagy átdolgozható.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (6)

Pécsi Marcell

rövid vers a narválról

szép állat a narvál
bár engem enervál

(minek ez a brehm-i cím?
jer aludjunk hű macim!)

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


ereri2017. szeptember 16. 11:35

:) Csúcs az első rímpár - elismerésem és szívem mellette - szertettel, tisztelettel: E. E.

berenyi.klara2017. július 13. 11:50

@teve: Idetévedtem a versedhez, és meg kell, hogy köszönjem ezt az igazgyöngyöt. Rég volt ilyen felkavaró, katartikus (és sajnos rövid) irodalmi élményem.
@Talpas: Elemzéseddel részben egyetértek, bár hiányolom, hogy nem vetted a fáradságot ahhoz, hogy a mélyebb jelentés-kontextusokat is felszínre hozzad. Most sajnos nincs időm bővebben kifejteni(mert munkaidőben poetezek)hogy a narvál a tenger unikornisa, és ez a tény egy újabb asszociációs réteget terít elénk, az egyszarvú csillámpónik vonatkozásában.

teve2017. április 6. 12:14

Hoppá. Csak nem. Véletlenül ez is tetszik.

gosivali2013. november 27. 11:11

:-)

november122012. november 17. 11:22

:-)
:-)
:-)

szah2012. november 15. 05:17

Jól megkedvenceltem! ;)

cseszlovak(szerző)2012. november 1. 22:48

köszi :)

marionett2012. november 1. 19:19

Jelölöm mert csípem a macikat! No meg, a vidám bemutatkozókat.

cseszlovak(szerző)2012. október 31. 23:15

köszi. :)

ha kicsaltad, hát kicsaltad. saját nevemen írok. bárki bárhol rám kereshet. és találhat. amit akar.

:)

Talpas2012. október 31. 22:56

És ha csak kicseleztelek, hogy küldd be a rövid netes életrajzod?:)

Írtam. hogy látszik a rutinod, csak nem így fogalmaztam. Én meg azt gondolom, hogy soha nem tudhatja az ember, hogy kit hagy ki, úgy értem, szellemileg, aki esetleg elijed tőle, mert nem a vagányabb fajtából való.

Én is irkálgatok itt össze-vissza, csak talán könnyebben, és más módszerekkel szeretek ismerkedni, mint a többiek.
Érezd jól magad továbbra is:)

cseszlovak(szerző)2012. október 31. 22:36

ó, hát már nagy tapasztalásom van ilyen és hasonló oldalakkal/-ból....

nem ma kezdtem. úgy is mondhatjuk.

sőt hát. nem elüldöződtem, de önként távoztam a fullextráról (cca. 8 év tagság és aktivitás után (mondjuk eleve csodálkoztam magamon, hogy bírtam 8 évig... talán az ott megismert/oda bevitt barátok miatt...)); töröltem ott minden írásomat (amit lehetett)...
gondoltam, jól jöhet egy új, hasonló jellegű terep (de ezt legalább költő csinálja, látod, felé még ''lenne is csókom''; csak hát nem ez a lényeg. a lényeg, hogy megmondhatom a véleményemet. legfeljebb senkinek nem kell. de én azt is leszarom.

valamint felteszek ide ezt-azt, csak úgy a magam szórakoztatására, csupa olyat, amit máshol már leteszteltem hasonszőrű köz előtt.
vagy nem. lehet, lesznek újak is. mindegy.

eljátszogatok a fórumtémákban. jól érzem magam.

nevetgélek.

dehogy keresek ''igaz barátokat''.
ha komoly költészeti, szakmai közegre vágyom, átmegyek a dokkra, felteszek oda szövegeket; gyors és gyilkosoztatom magam, és a többi.

ha kevésbé amatőr közegbe vágyom, akkor ott van nekem Gámentzy Edu régi oldala (igaz, már Edu nélkül), a dunapart-cafe...

így megy ez. :P

Talpas2012. október 31. 21:37

Igen, én úgy láttam, hogy igaz barátokat keresel, akiknek nyíltan megírsz ezt-azt:)
Ez is egy módja amúgy a szűrésnek, de a hosszútávú nagyon sík futás sokkal pontosabban megmutatja, hogy hol a helyed, illetve hogy kikre számíthatsz, ha uncsizol, vagy kérdésed van, vagy bármi más kínod. A természetes kiválasztódást itt csak csókokkal, és egyéb nyalakodással lehet becsapni, azt is rövid ideig, de megsürgetni semmiképp.
A nagy rohamozóknak viszont számolni kell a vihar utáni néma kussal is, főleg, ha hasonló típus, mint te, hogy vannak megmutatásra váró gondolatai. Nem gyogyózni akarok, tudom, hogy átlátod, csak gondoltam, jó lehet ez máskorra is.
És ez nem a meghunyászkodó csönd, hanem a lassabb középút, vagy ha hasonló oldal, akkor a minél több megmutatott vers.

cseszlovak(szerző)2012. október 31. 21:10

nem értem én ezt... mármint legutóbbi hozzászólásodat, Talpas...
''leendő kis társaim''? :D :D :D

Talpas2012. október 31. 19:18

Éreztem, hogy ez a puska fordítva is elsülhet. Egy kicsit korán, és talán túl vehemensen csaptál pár napja a lecsóba. Ez van, pedig én mindent megtettem, hogy belopjalak leendő kis társaid szívébe:)

gypodor2012. október 31. 04:11

Én tömör leszek: tetszik. Gyuri

Talpas2012. október 31. 02:11

Örülök neki ha megvan a közös nevező, és nem is cincálnám tovább, hogy esetleg majd mások is érdemben hozzá tudjanak szólni:)

cseszlovak(szerző)2012. október 31. 02:07

képtelen vagyok vitázni, oly' találó volt értelmezésed, mi több, elemzésed minden szava, mondata, sora!
(ámbátor - és ez itt csak a költő mindennapjaiba engedő apró (és egyúttal túlzó) bepillantás - a ''macim'' valóban egy szó szerinti medvécskét takar, amely plüssből van, s a költő, ha narválra gondol, mindig inkább macijával aludna el, de tényleg...)

Talpas2012. október 31. 02:03

Be is szívecskézem. Be én:)

Talpas2012. október 31. 02:02

És a beígért vita?:)

cseszlovak(szerző)2012. október 31. 01:59

:D :D :D :D

Talpas2012. október 31. 01:44

Megpróbálom először soronként, aztán összefoglalva leírni mindazt, amit kiérzek a versből.

Felfoghatnánk szerencsének az indítást, hogy létezik egy olyan állat a bolygón, aminek a neve belesimul az enervál szóba, de akkor rögtön belefutnánk egy olyan tévedésbe, ami erősen kihathat a további felhőtlen élvezetre. Nincsenek véletlenek. Költészetben meg pláne nincsenek. A narvál egy cetféle, és hogy rögtön magamnak is kedvezve a lényegre térjek, a hím példányok hosszú agyarral rendelkeznek. Aki így közelíti meg a verset, ebből már pontosan érzi, hogy szerzőnknek egy régi zenés élmény bevillanása szakíthatott fel brutális erővel egy beforrtnak hitt sebét, vagy esetleg a legszebb gyerekkori emléke közül ugrott be valamelyik, amikor elkezdte magában dúdolni a ''szép állat az elefánt'' kezdetű slágert. És mint minden versekkel álmodó, ébredő, kelő, faló személyben, benne is azonnal indult meg az asszociációs folyamat, és mire feleszmélt volna, már kopogtatta billentyűzetén az első sort.

Itt úgy érzem, és a nagyon jól bespékelt ''bár'' szó erre az írásos bizonyíték, egy tizedmásodpercre elbizonytalanodott. Nem verstechnikailag, a sor már szinte automatice íródik ilyen állapotban, hanem csak arra gondolt, hogy szabad-e a versnek ebben a szakaszában ennyire kitárulkoznia. Felfedni a zavart nyugtalanságát, azt a bizonytalanságot, amelyet a várható (és itt kicsit szégyelljék is magukat az érintettek) meg nem értések kockázata rejt minden hasonló esetben. Én személy szerint köszönöm, hogy vette a bátorságot, és mégis megtette.

A harmadik és negyedik sor már a tiszta, nyílegyenesnek tűnő, de azért játékos, szinte bukfencekkel tarkított költői repülés szakasza. Avatatlan szemeket megtévesztene a zárójel, és egy, azaz egy darab üzenetként fognák fel a második versszak két sorát, de kérem, hogy ne higgyünk el mindent még a legbravúrosabb szemfényvesztőknek se. Mert mit tesz a harmadik sor? Egy sosem látott huszárvágással visszairányít minket a címre, és egyúttal lefuttatja újra az eddig látott egész képsorozatot. Ha itt nem figyelünk, könnyedén belesétálhatnánk egy háromsorossá csonkított versvégtelenítés csapdájába. És itt jön a csavar, a zárójel megkérdőjelezhetetlen szerepe, amit a költő, előre látva ezt az olvasói ''menjek, ne menjek tovább?'' dilemmát, biztos kézzel helyezett el, mint egy apró, de hibátlanul működő icipici útjelzőtáblát, segítve ezzel elkerülni a katasztrófát. Nem túlzok a katasztrófa szóval, és azonnal rá is térek az utolsó, és egyben legérzékenyebb sorra, amit ilyen beltartalmú versben valaha láttam. Be is idézném, de most kivételesen a zárójel utótagja nélkül:

''jer aludjunk hű macim!''

Nehéz a dolgom, mert személyesen vagyok érintve. A ''cím - macim'' rímpárt már én is megpróbáltam alkalmazni egy írásomban, de elfogult nem lehetek, és szükségem sincs rá. Hogy miért? Nézzük a végéről, talán nem én vagyok az egyetlen, aki keresztül-kasul olvas, ha már elérte azt az igen ritka, megpuhult irodalmi-alfa állapotot.
A maci (és itt nincs kétség, hogy létező kedvesét felvállalva operál immár a mi érzelmeinkkel költőnk) szóval a maci hű. Nem hűséges, nem édibogyó, senem szőrös-mézes-angyalcukros-nektárdinnye, hanem hű. Ha valaki nem jutna el e két betű azon összjelentéséig, amivel itt, mint egy halálbiztos minifullánkkal ejt rabul, tesz tehetetlen olvasói rabszolgává a szerző, neki csak az élet iskolájába való ismételt beiratkozást tudom ajánlani.
Kicsit elkalandoztam (de hát van mit a tejbe aprítani) és nem tettem még említést a beígért játékokról, bukfencekről. Aludni hívja maciját. Ugye érzi mindenki azt a költői pajkosságot, amivel (és újra csak telitalálatként, egyetlen szóval) táncra perdíti a bokasérülteket, kelti fel a befordultakat, és a fantáziánkra bízza a fantáziáját. Piszkos egy csibész, ha szabad ilyet írnom.
És hát itt van még a ''jer'' szócska, ami lehetne akár költőnk egyszavas arspoeticája is, hiszen felvállaltan és tűzzel vassal kergeti a feudalizmust és röneszánsz művészeteket visszasíró költő, és egyéb művésztársait.

Megígértem, hogy végül egy összefoglalt érzésemet is leírom, mintegy felaggatva egy-egy glóriát kettőnk rövidke, de annál tartalmasabb kapcsolatára, de ezt úgy szeretném megtenni, hogy csak a szerző, és az ő lelki ismeretségi köre értse:

Rövid volt a vers, de annál narválabb.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom