Szerző
Vers

A verset eddig 709 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2008. július 23.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Farkas Gabriella

Temetésemre

Csak halk zene szól
Mindent csönd ölel
S közben a nap
Fogócskázik a széllel

Ezen a napon minden más
Lehet hallani a madarak zaját
Hallani lehet a vaddisznó zörgését
Az erdőben keresi élelmét

Ki tudná vajon?
Kérdem én?
Hogy egy embernek játsszák
A világ végső énekét?

Csendesen szól a zene
Nyugtatóan, ijesztően
Belesüvít a levegőbe
Mint egy segély-kérelem

Az emberek szeme
Könnyel telik
Olyan ez mint amikor a halott
Egy utolsó lélegzetet kíván venni

Egész kis tömeg gyűlt ma itt össze
Mocskos, latyak-földben lépkedve
Igazán borzasztó idők járnak erre
Esik az eső bár a nap
Kisüt néhány percre

Ma feltűnően sokat sütött a nap
Örömöt s titkon jókedvet bocsátott sugaraival
Olyan ez mint mikor felsüt a nap a csatatéren
S hangzanak a kiáltások: Élek, Istenem!

Furcsa ez a délután
Minden más
Nem tudni mitől
De titkon ott lapul az igazság

Itt vannak az emberek
Fekete ruhás emberek
Sírnak megvetően, hazugan
Kevesen vannak kik szeretve, igazán

A szürke sírok köze
Most megtelt a népekkel
Mindenki itt van ki számít
Minden egyesével

Fekete ruhát vettek mind
Ki szoknyát ki nadrágot
Szemükbe tettek ezer égő csillagot

Egyik kezükben zsebkendő
Könnyek felfogója
A másikban egy szál virág, rózsa

A koporsó mellett állnak
Sokan láncot alkotnak
Egymás karjaiba omladoznak, esnek
És azt kérdik: Miért vetted el, kérlek?

Elhalkul a zene
Mindjárt szertefoszlik
Sokakat de egy valakit
Nyugtatón andalít

A pap elkezdi imáját az Úrnak
S az emberek sírnak, sírnak
Én csak álltam
Nem tudtam szólni
Bárcsak tudtam volna őket vigasztalni

A tömeggel pont szemben álltam
De ők nem láttak
Hogy miért?
Nem értettem nem is tudtam

A pap lassacskán végez a beszéddel
Felnyitják a koporsót
S nem láttam a szememmel
Én voltam halott önmagam
Én lettem, vagyok voltam...

Megértettem, odamentem
A sok emberhez megcsókoltam
Megöleltem őket
S Viszlát súgtam a fülükbe

Nem láttak engem
De én tudom, akarom
Hogy érezzék érintésem
Utolsó ölelésem

Sokan közülük olyan
Érdekes tekintettel néztek fel rám
Mintha érezték volna
Elbúcsúzni jöttem ők már tudnák

A közeli erdőben
Már nem lehet hallani
A madarak, vaddisznó zaját
Újra robog az élet
Lánc-talpon tovább
Felsütött a nap
Jobban mint eddig
Eső s a szél messze elszökik.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Guitar(szerző)2008. július 24. 18:21

miért?

BZ2008. július 24. 07:05

Csúnya rögtön az elején az a ''csönd ölel''.

''BZ''

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom