Koók Gergely

Owen, a mágus

Vérvörös az ég,
Owen újra visszatért.
Érzik már az emberek,
hűvös szellő közeleg.
A mágus végre újra itt van,
vére pezsdül, meg nem állhat,
titokzatos mosolya,
egy életre beléd láthat.

"Mit keresel most te itt,
téged démon rég elvitt?" -
kérdezik az emberek,
kik a férfit látva remegtek.
Pedig Owen nem bánt senkit,
magához hív mindenkit,
s száját szóra nyitva
történetét meséli.

"Láttam én már sok embert,
kicsiket és széleset,
kedveset és megrettent,
de csak egy segédkezett.
Lara volt, a kedves,
ki egyszer-kétszer megvetett.
Nem volt szépség, bevallom,
úgy gondoltam, elhagyom,
de megszeretett engem,
s én ezt láttam benne."

"Minek hazudsz, ostoba?!
Nem vagy te Casanova!"
szól a kocsmáros fia,
meghúzza az italát és ennyit mond:
"Ez jó pia!"
Owen csak a fejét rázza,
s a fiú arcát megfricskázza.

Éjfél van már, csendesség,
egyeseknek ez ékesség.
De nem Owennek, a mágusnak,
kinek szeme jár árgusan.
Ne nézd, hogy merre jár,
mert ő a halálra várva vár!