Játékok III.
tudod, néha elszökik a dal,
tudatom másik spirálisán hasal,
lógatja lábát és rajtam nevet,
páncélszövő pókot agyal.
tudod, néha itt sem vagyok
távolról figyelem magam,
egy teljesen más határvonal
üldözött-félve elinal.
ma süt a nap a felhők fölött,
látod, milyen közhelyeket tudok,
nem ez a baj, el is mondom,
és idejében el is futok.
ha egyszer eljön az a világ,
ahol álarc nélkül szerepelek,
ahol páncél megértéstől lehull,
akkor veled ünnepelek.
de addig, amíg erre várok,
nem nyughatok, fel-lejárok,
páncélt páncélra halmozva
álarcom bújik ál-arcomba.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
mareee(szerző)2012. szeptember 21. 15:53
Kedves Mária! néha igenis el kell bújni, gyógyulni például:)
mareee(szerző)2012. szeptember 21. 15:51
Rika, én próbálom:) Köszönöm, h olvastad:))
noheb2012. szeptember 20. 16:49
Kedves Mária!
Gratulálok!!!
Sokszor önmagunk elöl is elbújunk!
Mária
Rika2012. szeptember 20. 14:28
''ha egyszer eljön az a világ,
ahol álarc nélkül szerepelek,''
Marika!
Itt talán megtehetjük :).
R
mareee(szerző)2012. szeptember 19. 09:20
Kinga,Saci, Feri, Erika ,Ica, Maria: köszönöm,h olvastatok. Köszönöm a jó szavakat:)
Dellamama2012. szeptember 19. 07:36
Néha álarcot viselünk és páncélba bújunk!
Nagyon tetszik!
Remek a versed, gratulálok: Maria
195510022012. szeptember 18. 21:51
Tetszik.
Szer.:Ica
embererika2012. szeptember 18. 18:18
Gratulálok remek versedhez!
jocker2012. szeptember 18. 18:15
Tetszik: jocker/Kiber/Feri
dvihallyne452012. szeptember 18. 17:55
Kedves Mária!
Szeretettel gratulálok!Nekem is nagyon tetszik a szójátékod!
Sarolta
Kicsikinga2012. szeptember 18. 17:49
Ez a versed is tetszik!
''álarcom bújik ál-arcomba.''
Jó kis szójáték!