Szerző
Vers

A verset eddig 503 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2012. szeptember 12.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (15)

Harsányi Mónika

Közöny

Felhős volt az ég azon a napon,
mikor a Teremtő anyámnak adott.
Őszi éjjelen érkeztem a Földre
"az igaz egyet" feledve örökre.

Játszani kezdtem, hogy ember vagyok,
mikor világra rángattak jeges karok.
Hogy mindenkinek hírt adjak magamról,
hangom a csendbe ordítva, sírva szólt.

Gyermekként kört rajzoltam a porba,
Napot ábrázolva, feledve a Holdat.
Labdát gurítottam, nyáron fára másztam,
rám került lassan e világnak máza.

Idősebben karókat láttam a kezekben,
hogy kit az ember magához közel enged,
akaratlanul-akarva megsebezhessen.
Akkor még hittem, én nem leszek ilyen,
de az enyémen szívek voltak, vérző szívek.

Egy tó mellett ülök, s fáradt tompa agyam
tétován keresi az ellustult szavakat.
Zenghetnék akár víg örömteli dalt is,
de közönybe zárultam tetőtől talpig.

Már nem akarok mást, minthogy letöltsem
a rám szabott időt és elhagyjam a Földet.
Ezután abba a világba menni,
hol nincs gondolat és körülöttem semmi.

2012.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Harsanyi(szerző)2013. április 2. 09:10

Köszönöm, hogy olvastál.

andras_vonsisak2013. április 1. 19:38

Nagyon tetszett a versed. A vége nekem szomorú, de igaz. Az eleje meg pazar volt igazi élmény.
András

Harsanyi(szerző)2012. szeptember 24. 09:21

Köszönöm, kedves Tibor.

Karsai_Tibor2012. szeptember 24. 08:37

Kedves Mónika!

Érzéseid elemi erővel közvetítetted, szeretettel olvastalak!

valosag2012. szeptember 20. 20:08

Maradj még nekünk! Tetszenek a verseid . Jövök újra. üdv.Szil.

Harsanyi(szerző)2012. szeptember 17. 12:47

Renben Ágota.

gota2012. szeptember 17. 12:37

Ne siess, inkább írj Nekünk!

Harsanyi(szerző)2012. szeptember 16. 17:24

Köszönöm szépen Zsuzsa.

10082012. szeptember 16. 09:54

halhatatlan csak 1 l

10082012. szeptember 16. 09:53

Nagyon szép a vers, jól felépítetted a mondanivalót,
de ne vágyj el még innen, és tudd, olyan világ nincsen, mert az ember szelleme és lelke hallhatatlan... ne
a semmit sugározzuk ki magunkból és akkor nem a semmi fog várni ránk a túloldalon Láthatnánk akár Isten arcát is, mint Dávid... Valaki táncolni látta őt a mennyben

Szeretettel gratulálok!
Zsuzsa

Harsanyi(szerző)2012. szeptember 15. 17:49

Köszönöm, hogy olvastad.

Berbori22012. szeptember 15. 11:28

Hmm. Milyen érdekes; hogy szolgálhat teljesen mást ugyan az a zene és képsor, pompásan illeszkedve teljesen eltérő gondolatokhoz, érzésekhez.
''Nem szeretem'' témáról írtál nagyon szépen.

Harsanyi(szerző)2012. szeptember 14. 19:25

Köszönöm.

Carla32012. szeptember 14. 18:30

Nagyon szépen megírtad!
Hullámvölgyek mindig vannak, de a hullámvölgyből kimászni, ott van a boldogság!

Harsanyi(szerző)2012. szeptember 13. 21:50

Köszönöm, hogy olvastátok.

emonye2012. szeptember 13. 11:15

''Ezután abba a világba menni,
hol nincs gondolat és körülöttem semmi.''

Gratulálok versedhez!

legland2012. szeptember 13. 09:56

Csak élni lehet, mert minden más csak rosszabb:)
A Közöny után ne olvass bele a Bukásba:)
Megrázó vers!

Harsanyi(szerző)2012. szeptember 13. 09:15

Köszönöm Klára.

Törölt tag2012. szeptember 13. 00:45

Törölt hozzászólás.

Harsanyi(szerző)2012. szeptember 12. 22:42

Köszönöm a kedves szavakat.

PIRITA2012. szeptember 12. 21:40

Kedves Mónika! Szívből remélem kizökkentél ebből a fájdalmas közönyből! Mindnyájunknak vannak ilyen '' világvége'' időszakaink, de hidd el jönnek még szép időszakok is az életben.
Én szívvel kívánom találd meg a szépet, csituljon benned ez a keserűség. Szeretettel
Piroska

Dram2012. szeptember 12. 20:31

Kedves Mónika! Olyan minden mindegy hangulatban írtad ezeket a fájdalmasan szomorú és keserű sorokat. Remélem csak átmeneti állapot. Gratulálok, a vers remek. Üdvözlettel, András.

19542012. szeptember 12. 19:00

Nagyon keserű sorok ezek, de remélem hamarosan nem vágyódsz már annyira oda. Mindennek eljön a maga ideje.
Maradj még!

adamne2012. szeptember 12. 17:23

Szép.és fájdalmas versedhez gratulálok.Üdv.Manyi

19702012. szeptember 12. 17:19

A közönyig eljutni sok-sok külső tényező kell, ami mélyen érinti az embert! Már a megérkezés is felhős, sötét időre esett...de élt a hit!
Aztán az ember néz és lát, és lassan belefárad a látottakba, eltompul, közömbössé válik a világ dolgaira. És pillanatra feltör a vágy: el innen! ezt a pillanatot őrzi a vers! De a valóságban a pillanat elröppen, a pillanat már csak ilyen!:-)
''Játszani kezdtem, hogy ember vagyok''!ez nagyon tetszett!

fiddler2012. szeptember 12. 16:24

Ilyenekre akkor gondol az ember, amikor érzelmi hullámvölgyben van. Mindannyian megjárjuk, - így, vagy úgy - ezeket a völgyeket. Nem mindenki képes azonban szavakba, versbe önteni az érzéseit.
Mély csalódottság cseng ki, nagyon kifejező versedből.
Üdv: Laci

zotya682012. szeptember 12. 15:54

Nagyon ne siess , mert akkor nem tudunk olvasni téged :-)

piroska712012. szeptember 12. 15:46

''Már nem akarok mást, minthogy letöltsem
a rám szabott időt és elhagyjam a Földet.
Ezután abba a világba menni,
hol nincs gondolat és körülöttem semmi.''

Ráérsz még Mónikám!Szépen írtál érzéseidről!Gratulálok a vershez!

voodoo2012. szeptember 12. 15:37

Moncsi, visszaolvastam az írásaidat és mutattak jeleket ebbe az irányba. De, hogy hirtelen így zuhanj a semmibe, arra semmi sem vehet rá! Remélem, hogy csak egy mélységesen rossz hangulat volt és másnap a napkelte elűzte messzire. A versed maradt, dicsérni is kellene, mert a fájdalmadat a csontjaimban érzem. De nem dicsérlek, csak szurkolok... mint egy régi, hűséges olvasód. :)

jocker2012. szeptember 12. 14:44

BRAVÓ!
Rád leltem és rögtön föl is vettelek a figyelőmbe, hogy a jövőben, nehogy lemaradjak valami hasonlóról... (És Te?)
Szeretettel gratulálok: jocker/Kiber/Feri

M.Laurens2012. szeptember 12. 14:00

''Ezután abba a világba menni,
hol nincs gondolat és körülöttem semmi.''
Drága Mónika! Csodálatos verset írtál a benned dúló érzésekből. Maradj köztünk, mert dolgod van még, és a nap is kisüt !

krysztin2012. szeptember 12. 13:43

!!!Szomorú.de nagyon szép vers!!!

Kicsikinga2012. szeptember 12. 13:35

Igen szomorú szavak. Teljes kiábrándultság, de én bízom abban, hogy meglátod az életnek azt a szépségét, ami segít úgy nézni és látni, hogy a jót vedd észre!

szalokisanyi12012. szeptember 12. 12:30

Csatlakozom az előttem szólókhoz. Gratulálok!
üdvözletem küldöm. Őszinte tisztelettel: Sanyi

Andicsek2012. szeptember 12. 12:09

Gyönyörű és fájdalmas versedhez szívből Gratulálok!
Baráti üdvözlettel:Andrea

Reskete2012. szeptember 12. 11:43

Kedves Mónika..Sokszor van hogy én is így érzek..Remekül leírtad..Kívánok szebb napokat és csupa jót Neked! :)

Steel2012. szeptember 12. 11:20

''Gyermekként kört rajzoltam a porba,
Napot ábrázolva, feledve a Holdat.
Labdát gurítottam, nyáron fára másztam,
rám került lassan e világnak máza.

Idősebben karókat láttam a kezekben,
hogy kit az ember magához közel enged,
akaratlanul-akarva megsebezhessen.
Akkor még hittem, én nem leszek ilyen,''


''Már nem akarok mást, minthogy letöltsem
a rám szabott időt és elhagyjam a Földet.
Ezután abba a világba menni,
hol nincs gondolat és körülöttem semmi.''


Olyan hamar véget ér az ártatlanság kora...és elkezdjük meglátni, érezni ,milyen is a világ, az élet valójában...Ez az, ami bezárja, megkeseríti és közönyössé teszi az embereket...
Döbbenetesen kifejező sorok, nekem kiemelkedő vers!!! Nagyon!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom