A múlt csarnokában
Múltjának csarnokában a lélek
önnön csonttörmelékein lépked.
Sikolyba dermedt pasztell-ajkak,
a némaság vásznába hasadnak.
A monokróm világ sziluettje
éles kontúrként, kirekesztve,
keretté kövül
a látvány körül,
mit borzadva tekint a szem,
s vérben úszva ringat az íriszen.
2012. augusztus 26.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Kicsikinga2012. szeptember 7. 13:05
Nagyon fájó, nagyon emberi gondolatok, egy remek versben!
embererika2012. szeptember 6. 20:35
Gratulálok!
Csirpike2012. szeptember 6. 19:14
Nagyszerű vers, remek képek, jó tartalom!