Szerző
Szolomájerné Varga Krisztina

Szolomájerné Varga Krisztina

Életkor: 42 év
Népszerűség: 37 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 3675 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2012. szeptember 6.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (13)

Szolomájerné Varga Krisztina

"Anyák napja"

Már oly sokszor belekezdtem,
s mégis nehezen forog kezemben a toll...
Leginkább könnyeim nyeldesem,
s fülemben is csak kínharang dalol.
Még emlékszem utolsó találkozásunkra,
nem ismertél föl, nővérnek hittél!
Ez a kép kísért, melyet az útra
rólam a sír felé magaddal vittél!

Nem búcsúzhattam Tőled, nem öleltelek át,
nem mondtam ki utoljára: szeretlek!
Nem tudtam, ó, hogy is sejthettem volna,
hogy eztán reggelente majd nélküled ébredek!
Még az utolsó pillanatokban is
vágytál, álmaid, terveid voltak!
S hitet ültettél lelkünk talajába,
hogy itt maradsz, nem vihetnek a holtak!

S én vettem föl a gyásztelefont...
Tőlem kérdezték, hány éves vagyok,
s elmondhatják-e, hogy csupán ennyi volt...
S Veled együtt a szívem is halott!
Többre nem emlékszem... homályos köd:
a gyászmise, ahogy a pap temet...
Fásult közönnyel, könnytelenül tűrtem,
hogy magaddal vitted a fél lelkemet.

Az élet tovább csordogált, s én
egyedül küzdöttem útjaimon, ezért
gyűlöltelek Téged! S álmaimban
Veled vitáztam mindenért!
Talán eltompultak már a fájó érzések,
hisz az idő begyógyít minden sebet,
de arcod vonalai mélyen belém égtek,
tündöklő mosolyod feledni soha nem lehet.

Talán most már tudok mesélni Rólad,
- ennyi év távlatából -,
mikor Anyák napjára készülődünk,
s gyermekeim ragyogó szemébe nézek.
Biztosan látod, hogy Rád is emlékezünk!
Kisfiam kérdezte tőlem a minap:
"Anya! Hol van a te anyukád?"
Kezem s tekintetem az égre emeltem:
"A felhőkön túlról néz le reád!"

2012. május 6.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Ernest2012. szeptember 10. 11:44

''...Talán most már tudok mesélni Rólad,
- ennyi év távlatából -,
mikor Anyák napjára készülődünk,
s gyermekeim ragyogó szemébe nézek.''

Nagyon szép emlékverset írtál kedves Krisztina, gratulálok!
Őrni

Csirpike(szerző)2012. szeptember 8. 15:31

Amy, tudom, hogy te is érted... Ölellek!

Törölt tag2012. szeptember 8. 13:05

Törölt hozzászólás.

Twilight2012. szeptember 7. 21:08

Torokszorítóan szép!

Csirpike(szerző)2012. szeptember 7. 21:02

Hálásan köszönöm a kedvességeteket!

judit.szego2012. szeptember 7. 12:59

Meghatóan szép verset írtál kedves Csiripke!

Ildus2012. szeptember 6. 22:31

Nagyon szomorú, részvétem csirpike! Remélem megnyugszik egyszer a lelked. Tudom idő kérdése! Gratulálok, szomorúan gyönyörű soraidhoz!

kterezia2012. szeptember 6. 19:54

Felkavaró, érzelemdús, szépséges...

Kicsikinga2012. szeptember 6. 17:37

Fájó, megható verset írtál!

Zoltanus2012. szeptember 6. 17:26

Fájdalmas, de gondolj a szépre.
A szívbe markoló versedhez gratulálok!

Csirpike(szerző)2012. szeptember 6. 17:19

Köszönöm Nektek. Mindenkinek megvan a maga keresztje, van akinek több is jutott. Belőlem ez így jött ki.

Gabibandi12012. szeptember 6. 17:11

''tündöklő mosolyod feledni soha nem lehet.''

Ebben a gondolatban minden szereteted benne van.

Torokszorítóan megható.

Szívvel olvastam:Gabi

emonye2012. szeptember 6. 16:51

Torokszorító sorok...

krysztin2012. szeptember 6. 16:40

!!!Nagyon szép megindító vers!!!Gratulálok!!!

Torpilla31812012. szeptember 6. 16:36

Krisztina...hát nem akarok véleményt írni, szerintem most nem is kell...aki ezt olvassa, az tudja, érzi,...nekem libabőrös a kezem, és a könnyeimet nyelem!

Ölellek!!!!!

Az egészet kiemelhetném. Rakom a polcomra, és sokszor akarom még olvasni!!!

Szeretetre méltó lélek és anya vagy!!
Na jól van...nem dadogok!

Szeretettel olvastalak!!!
Puszim és Ölellek!!!

piroska712012. szeptember 6. 15:32

Ó drága Krisztina,nagyon szívbemarkoló a versed!Szertettel ölellek:Piroska

fiddler2012. szeptember 6. 14:09

Megrendítően szép. Gratulálok Krisztina!
Laci

szalokisanyi12012. szeptember 6. 13:46

Fájdalmasan szép emlékezés! :-((
Együttérzésem. Üdvözletem küldöm.
Őszinte tisztelettel: Sanyi

Csirpike(szerző)2012. szeptember 6. 13:09

Köszönöm, Orsolya. Az első, és úgy hiszem, utolsó versem Róla. A fájdalom akár a tűz, elhamvad, de egy apró emlékszikra is újjáéleszti. Ölellek!

Lanor2012. szeptember 6. 12:46

Istenem... :( Gyönyörű... és szomorú... :(
Ölellek! Orsolya

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom