Szerző

Gasteiger Von Jozef Krisztián

Életkor: 23 év
Népszerűség: 8 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 351 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2012. augusztus 31.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Gasteiger Von Jozef Krisztián

Száműzött

I.

Mondhatnék bármit,
Mire képes egy toll,
Sercegő tintájával vetve színt
Fehér papírlapon.

Mondhatnék bármit,
Mit szél fuvallata vitt tova
Szerte a világban
Megjárva vihart ziláltan,
Mégsem teszem.

A szó elenyészik,
Mégis tüzes nyomot éget
Nem ismerve időt,
Árnnyal fedve éveket.

Hírül hoztam hát e sorokat,
Elmúlt idők szavát,
Kósza voltam, még az idő derekán,
Ha olvasod e sorokat,
Értsed tetteit,
Nehezen él,
Ki e világból száműzetik.

II.

Viharos szél futott végig a tájon
Megjárva erdőt, tavakat,
Kietlen pusztákat.
Harmadnap gyaloglék
Messze otthonomtól
Sötét éjszakákon át,
Találkoztam hideg faggyal.

Ám a tűz, mi bennem égett,
Nem akart kihunyni.
Bosszúra emelve fegyverem,
Távolodtam földemtől,
Folyómtól,
De nem feledtem.

El kell jönnie az időnek,
Mikor eljő az igazság,
Nem lehet e föld áruló zsarnoké
Őrök időkön át.

Szapora lépteimben
Rohanvást közeledett a hajnal,
Sűrű erdőbe érvén
Megpihentem azonnal.

III.

Telt az idő,
S vége szakadt a napnak,
Borús fellegeket hozott a szél,
Villámokat szórva éjjel s nappal.

Sok torony dőlt le azon az éjjelen,
Mígnem egy sötét alak
Felém léptetett.

Fekete lova, mint a pokol paripája,
Szemében kénköves láva izzott
Áldozatra várva.
Kasza volt vállán, vérrel itatva pengéje,
Csuklyáját felöltve
Járta e vidéket.

IV.

Hangot hallék:
Te, ki jársz az éjszakában, mondd, ki vagy?
Élők közt kelsz s hajtod fejed álomnak?

Válaszolék rettegve e kérdésre,
Irtózatos hideg futott át rajtam
s hatolt szívembe:
Élek én még, de számon nem tartanak e földek,
Számkivetett lettem, mert megkívánta a becsület!

Megállt hát szavával,
Mint ki meglepődék e választól,
Lassan szállt le a lóról,
Mint prédáját becserkésző
Oroszlán, kóbor.

Érthetetlen választ suttogott felém,
Mintha magában beszélne
E kietlen estén.
Majd fennhangon szólt Hozzám,
Mikor Ítélet születik,
Úgy álltam,
Mint ki a Halálra várt,
S az elébe vágtatik

Hallom szavad, s igazat beszélsz,
Kevés ily ember botorkál az éjszakában,
De te ne félj
Nincs hatalmam feletted,
Az igazság övét hordozod,
Csak nehogy tévútra lépj,
Onnan már fagyos a visszaút.

Visszaszállt hát a lóra,
S az nyugtalanul megvonaglott,
Pillanatok alatt süvített el
Munkába a holtakhoz.

S én csak állék,
Mint ki nem hisz szemének,
A Csuklyás alak
Eltűnt a mélységben,
S fény támadt, majd hasadt fel az égbolt.
Napfényre ébredtem...
Csak egy álom volt?

V.

Katonák léptei visszhangoztak a völgyben
Egy szikla mögött lapulva.
Álltam s figyeltem:
Lódobogás, Léptek s kutyák hangja.
Nem nyughat a Vándor,
Csak ha az ég siratja.

Kardot rántva álltam,
S vártam vesztemre.
Körbevett e zsarnok had,
Ki miatt lángolt hazám
Napról napra,
Évről évre.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Xhonved.GVJK(szerző)2014. január 29. 17:40

köszönöm! :)

IPSteve2014. január 29. 09:16

Komoly es szep munka, gratulalok

jocker2012. szeptember 9. 16:50

Érdekes... de jó!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom