Szerző
Gora György Sándor

Gora György Sándor

Életkor: 33 év
Népszerűség: 9 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 374 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2012. augusztus 31.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Gora György Sándor

Emlék a Füstben

Szürke függöny lebben
Konyhám ablakán;
Szél fúj be csendesen.
Napfény süt be rajta,
Megtörve a félhomályt;
Mi reggelem sajátja.
Cigarettám füstje száll,
Ahogy kifújom;
Derengve gomolyog.
Előttem asztal áll,
Rajta a kávém;
Illata felém sompolyog.

Asztal mögött üres szék,
De sehol a kék.
Sehol a szempár,
Ha belenéztem - éreztem;
Egy szebb holnap vár.
Cigarettámba szívok,
Füstjéből karikát formálok.
Azon tekintek át,
S immár a múltban járok.
Velem szemben ülsz,
Kecses ujjaid a kanalat fogják,
Vele a kávét kavargatják.
Közben halk csengés hallik,
Vörös hajad
Arcodba omlik.
Elsimítod falat füled mögé,
Majd kezed nyúl;
A cigis doboz felé.
Kiveszel egy szálat,
Meggyújtod;
Hajad közben újra arcodba hull.
Megunod és hajgumiddal hátrafogod.
Mit vigyorogsz?
Kérded tőlem.
Semmit.
Csöndesen felelem.
Szemeidben megcsillan az incselkedés,
Te a cigarettából szívsz egy slukkot,
Én a kávémból kortyolok;
Közben egymás szemébe nézünk.
Felkelsz a székből és a hűtőhöz lépsz.
Akkor veszem észre,
Hogy az én pólóm van rajtad;
Te kis csibész.
A hűtőbe nézel és megkérded.
Reggelit kérsz?

Nem.
Felelem.
Miközben téged nézve,
Könnybe lábad szemem.
Gyorsan megtörlöm őket,
S lopózva mögéd lépek;
Átölellek.
Megpuszilom nyakadat,
S csak annyit mondok;
Nagyon szeretlek.
Aztán véget ér a réveteg pillanat.

A szél alábbhagy,
A függöny visszahull,
Nem dereng a bűvös karika;
Mely a múltba visz gyanútlanul.

Rájövök,
Csak én vagyok itt, és a falak.
Te máshol vagy és mással.
Nekem megmaradt a reggel;
A szürke homállyal.

Kerestem én.
De nem találtam még olyat,
Ki a szürkeségbe
Új színt hozhat.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


1234...(szerző)2012. szeptember 3. 09:46

Rendben. :) Jó dolog az ha az embernek van szíve.

Csirpike2012. szeptember 3. 08:05

Mindig jó egy vers, ha az olvasó át tudja érezni a lelki folyamatokat, melyek ihlették.
Ezért ne aggódj értem, általában mindent túlzottan átélek, a filmek szomorú jelenetein is sírok, de így érzem jól magam, jobb, mint ha fásult az ember érzelmek terén... :)))

1234...(szerző)2012. szeptember 2. 15:53

Csirpike: Azért remélem nem lettél túlzottan rosszkedvű az írományomtól... Igen, az a baj hogy nem tudjuk meg a miérteket időben. Bár ha mindent elöre tudnánk, akkor nem lenne sem szenvedély, sem pedig izgalom. Éppen ezért szeretni kell a rosszat is az életben; ugyanúgy mint a jót. (Vagy legalábbis, meg kell próbálni; emelt fővel elfogadni.)

Csirpike2012. szeptember 2. 11:04

Nagyon pontos részletességgel írtad meg. Olvasás közben rám zuhant a magány fájdalmas érzése, olyan jól visszaadta a vers.

A hozzászólásodhoz pedig: nagyon igazad van, saját életemből megtanultam, hogy semmi nem történik velünk véletlenül, még ha az adott pillanatban nem is értjük, miért történt... biztosan szükségszerű volt.

1234...(szerző)2012. szeptember 1. 21:35

Négy és fél évig voltunk együtt. Másfél éve szakítottunk kb, de még mindig fáj kicsit. Ez a vers még idén márciusban íródott, a lány születésnapján, miután felhívtam; hogy boldog születésnapot kívánjak neki... Mindig itt lesz egy picit a szívemben, de ezzel is meg lehet tanulni együtt élni. Csak menni kell tovább és az idő majd elfakítja. Na meg persze, meg nem szabad elfelejteni pár dolgot, 1: az már véget ért, 2: nem szabad más lányokat/nőket hozzá hasonlítani, mert mindenki más; egyéniség, 3: mindig jön egy újabb. Ha nem maradt veled az akivel voltál, akkor a következő mégjobban elbolondít majd és elfeledteti az előzzőt. Hiszen, ha egy kapcsolat nem áll ki valamit, akkor nem is lett volna jövője és nem ő az; aki a párunk lehet az életben. Vagyis szükséges ballépés, hogy tudjuk ez nem az az út; amin menni kell. :) Köszönöm az együttérzést.

Kicsikinga2012. szeptember 1. 15:55

Aki így megőrzi minden mozzanatát az együtt töltött szép időknek, ott még nagyon fáj a szív!
Sajnálom, őszintén!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom