Szerző
Vers

A verset eddig 466 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2012. augusztus 29.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Vörösmarti Daniella

Elbocsátó, szép üzenet

Emléked még lelkembe
Haza jár néha,
Feltépni a léha,
Elfertőzött sebeket.

Kopottá gondolt arcod
Megremeg előttem,
Én voltam az, lelőttem,
Szétmartam a kezed.

Testedről szép fényed
Az érintéstől lemállott.
Nincsenek szeánszok,
Mik lényed visszahoznák.

Elmúltál belőlem, vastag falat
Emelt közénk a való,
De szemeid elhaló
Fényét még kiloptam magamnak.

Nem látsz, már én sem
Látlak igazán,
De annak vigaszán
Nyugodjunk mindketten:

Már egyikünk sincsen.

2012. nyara

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


manco2012. szeptember 22. 13:28

Gratulálok, finom , emberi versedhez.
Margó

Kicsikinga2012. augusztus 30. 10:49

Gyönyörű vers!
Remek!!

baramara2012. augusztus 29. 14:30

Nagyon szép!
Gratulálok: Marianna

jocker2012. augusztus 29. 13:43

Dana kedves, ez nagyon szép, nagyon kifejező, nagyon finom írás és nagyon nőies.
Jó volt olvasni: jocker/Kiber/Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom