Komor Bianka

Messze tőlem

Bár messze vagy tőlem
Egy városi házban,
Bár nem vagy velem
Egy rossz éjszakán.

Én kiáltok érted,
De te sehol sem jössz,
Hogy megmentsd a lelkem,
Mert fáj a magány.

Az éjbe kiáltok,
S reszket a hangom
Ez az érzés gyötör
És szúr,

De te nem jössz,
És én várlak,
Várok rád
egy fájó éjszakán.

Odakint szakad a hó,
Engem elvisz az Álommanó.
Álmaimban már velem vagy,
Szeretlek, de te milyen vagy?

Én már nem eresztelek,
Ha már megérintelek,
Maradj velem örökre,
Maradj velem estére.