Szerző
Vers

A verset eddig 804 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2007. szeptember 15.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Szentgyörgyi Dávid

Maszk

Egy tükör, keret nélkül, árván,
A semmibe lóg, a semmiben áll.
Por takarja be az arcát
Elbújtatja az összes ábrányt

Letöröltem kezemmel álarcát,
Vér áztatta karom, s ruhám
Mintha letéptem volna az arcát,
Belenéztem. Néztem, valaki mást.

Hű volt ő már rég hozzám,
Játszott velem, szerette az utánzást
Mindég nyugtatta lelkem baját
Mindig visszanézett boldog orcám.

De most szemem másként lát.
S megrémiszt a valóság.

Térdre rogyok, (és) csak sírok,
Frusztrál a látvány, mivé váltam
Gyászkönnyeimnek sűrű (a) zápora,
S a belőle élő tenger háborog

Nem vagyok már szép és derék
Nem vagyok már, csak emlék.

Oly sok barát, s annyi ember,
De egyik sem ismer.
Igaz énem rejtegetem,
Nem ismerik, csak a testem.

Egy maszk alatt élek.
Melyet most felfedtem.
Az arcom elfeledtette,
Sorvadt lelkem rejtette.

Nem ismernek, nincs senki,
Ki maszkomon képes átlátni.
Aki a jót képes lenne megfogni,
S belőlem, a felszínre hozni.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom