Szerző

Tristan Messpeh

Népszerűség: 23 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 386 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2012. augusztus 1.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Tristan Messpeh

A Mindenség és Te

Jégsötét verem, mély csöndjében vak fáklya lobog,
Meztelen lelkem parazsán csak a szívem dobog.
Ösztönhullámok forgatagába fúlva kapaszkodom,
Tudatom szalmaszálát látszat-ujjaim közt morzsolom.

Mondd! Széteső lényem árnyék-nyúlványai merre induljanak?
Engedjek a sodrásnak, hogy mélybe merülve végre megtaláljalak?
Száraz pernyeként omlik szét a testem - fekete förgeteg,
A sötétségbe hullva az érzésóceánban veled egy leszek?

Az én-darabok nem állnak össze, a lét szélén lebegek,
Nem látlak, de érzem, itt vagy. Nincs vég, csak a kezdetek,
Kezem nyújtanám feléd, de kezem sincsen. Reszketek.

Megérintetted a lelkem, fényes villámok cikáznak rajtunk.
Érzelmek, vágyak vad viharában forró felhőként kavargunk.
Lassan megszűnik a világ, nincs te, nincs én, csak mi vagyunk.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Tristan(szerző)2012. augusztus 3. 18:25

Köszönöm a szíveket...
:)
des, a válaszok is megvannak:)

baramara2012. augusztus 2. 22:45

Nagyon szép! :))))

designo2012. augusztus 1. 20:06

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

rianna2012. augusztus 1. 19:53

Eszméletlenül jó!Like-olom.:)

Shianna2012. augusztus 1. 18:56

Selyemfény :)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom