Szerző

Harmat Lotte

Népszerűség: 141 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 796 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2012. augusztus 1.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (21)

Harmat Lotte

A pillanat ereje

Mint légtornász, aki halálugrásra készül,
mert ezt hozta sorsa végzetes szenvedélyül,
már régen tudja: élete nagy mutatványa,
hogy átlendül és átér a másik hintára,
hiszen a lengése az ő ritmusára jár!
És most készülnie kell, a sorsrezgés nem vár...
A trapéza alatt már nincsen védőháló,
lelkében indulna, és semmit meg nem bánó:
az utolsó lendületre koncentrál csupán,
figyeli a társát meg önmagát, és sután
imádkozik, amit mostanra rég feledett,
feladta egykor... mert dacos tagadóvá lett:
sorsát nyaktörő mutatványokkal hívta ki,
félelmetes ürességgel játszott, mint aki
vesztésre áll a létben, és semmi tétje nincs...

Mint légtornász, ki most halálugrásra készül,
áll a manézsban, és a pillanatát végül
nem halaszthatja sokáig: ugrania kell,
hiszen a hintalendület lassanként fogy el,
s akkor már egy esély sem lesz azután,
hogy érkezzen a lélektér másik oldalán...

Életben maradni egy esélye van neki:
eléri kezét a másik, vagy elengedi...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


damdzso2012. november 8. 14:42

''Mint légtornász, ki most halálugrásra készül,''
Az ember a végére tartogatja a halálugrást. Azt, amit mindig is meg akart ugrani, de még nem merte. S ha tudja, hogy már nem lesz több alkalma, hát megcsinálja a triplaszaltót. Nem baj, ha az utca kövén végzi összetört tagokkal.

Kandabula2012. szeptember 14. 21:40

Igen. Az idő halad. Könnyű emiatt rosszul ugrani. Talán pár próbálkozás még belefér. Talán...

Harmatlotte(szerző)2012. augusztus 13. 14:46

Köszi, Kandabula! Tény, hogy nem muszáj az embernek ugrani, de akkor mi legyen? Áll a manézsban, az idő halad... S talán az élet egy fontos lendülete marad ki.

Harmatlotte(szerző)2012. augusztus 13. 14:45

Köszönöm, Zsuzsa, a szívecskédet is, a szerencseszámom a 22. :)

Kandabula2012. augusztus 12. 20:56

Szinte látom. Bár nem muszáj ugrania! Talán a közönség miatt? Ez egy jó vers!

10082012. augusztus 5. 19:30

Mennyire igaz!
Nagyon jó ez az allegória és a versed is

Gratulálok!
Zsuzsa
(22)

Harmatlotte(szerző)2012. augusztus 4. 20:20

Köszi, Ica, mindent nem tudok megírni, csak a lelkem krónikása vagyok, de olykor az sem könnyű.

Harmatlotte(szerző)2012. augusztus 4. 15:10

Köszönlek, Fruzsi! :)

Steel2012. augusztus 4. 13:26

''Mint légtornász, ki most halálugrásra készül,
áll a manézsban, és a pillanatát végül
nem halaszthatja sokáig: ugrania kell,
hiszen a hintalendület lassanként fogy el,
s akkor már egy esély sem lesz azután,
hogy érkezzen a lélektér másik oldalán...

Életben maradni egy esélye van neki:
eléri kezét a másik, vagy elengedi...''

Lotte, kevés a szavam ehhez a vershez!

zsomcike2012. augusztus 4. 12:29

Lottém, a ''sorsrezgés'' van mikor nem vár, ugranunk lell. Jó, hogy a nyájas olvasóra bíztad, eléri, vagy elengedi. Nálam biztos szeretet avége, tehát eléri...
Szívbéli gratulációval, Fruzsi

195510022012. augusztus 3. 21:24

Lotte mindent megírtál a vers remek.
Szer.:Ica

Harmatlotte(szerző)2012. augusztus 3. 19:20

Az életünk ''salto mortale''-ja, két ember kapcsolatában.
Milyen jól megfogalmaztad, Kingám! Valahol a hit kérdése is itt bujkál a versben, amikor az ember ugrik, egyszerre kell bíznia a sorsban, önmagában, a másikban, az érzéseiben, a pillanat erejében.

Harmatlotte(szerző)2012. augusztus 3. 19:18

Szia Alexander! :) A kép nagyon jó, pontosan az a pillanat, amikor még minden kétesélyes... Attól is függ az érkezés, vajon a másik ember felismeri-e ugyanazt a pillanatot, rezgést, benne van-e a késztetés a keze nyújtására, a hintalendületet az élet teremti, a pillanat viszont elszalasztható...
Vagy nem? Ezen sokat töprengtem életemben. El tudunk-e kerülni egy sorsszerű találkozást, embert, helyzetet...

Harmatlotte(szerző)2012. augusztus 3. 19:15

Köszönölek, Rikám, ez a szó mindent elmond...

Harmatlotte(szerző)2012. augusztus 3. 19:15

Köszi, Csegő, a helyzet és a vers is a ''nehézmutatvány'' kategóriába tartozik... :)

Harmatlotte(szerző)2012. augusztus 3. 19:14

Köszönöm, Kata, ha átélhető egy vers, akkor szerintem jó... :)

voodoo2012. augusztus 3. 13:09

Szia Lotte! Tudom, hogy nem (csak) a cirkuszi trapézról szólsz, de mégis ilyen kép ugrik be róla:
http://www.flickr.com/photos/dboo/430418 7607/in/photostream/lightbox/

És persze a visszafordíthatatlan pillanat, közvetlenül a döntés után... feletted a kék ég, alattad a nagy semmi... Elgondolkoztató versedhez szeretettel gratulálok ! v.

baramara2012. augusztus 2. 23:15

Nagyon jóóó!!!
Gratulálok!

Rika2012. augusztus 2. 22:46

Lottém!
Elértelek.
R

cseg762012. augusztus 2. 20:48

Huhh, ez nagyon kemény!!!
Gratulálok!:)

Tordaine.Kata572012. augusztus 2. 18:47

Néha kemény sorsunk küzdelmeit nem bírva, már inkább dacolva próbálkozunk a nagy ugrás pillanatáig. Átéltem. éreztem versedet... gratulálok!

Harmatlotte(szerző)2012. augusztus 2. 18:25

Kinek mit fejez ki, kedves Mihály... Mikor leteszi az ember a tollat, vagy a billentyűzetről a kezét, önálló életre kel a mű. Köszönöm a figyelmed.

Harmatlotte(szerző)2012. augusztus 2. 18:23

Köszönöm András!

Harmatlotte(szerző)2012. augusztus 2. 18:22

Bizony, Versike :)! Mindig elkél egy fogó kéz az ember életében, legyan az barát, társ, lelki rokon...

Harmatlotte(szerző)2012. augusztus 2. 18:22

Kedves Piroska! Köszönöm, hogy versemre találtál, nagyon igazad van, de az ugrásnak feltétele van, szerintem kitűnik a versből...

Harmatlotte(szerző)2012. augusztus 2. 18:20

Köszönöm Tibor, Emonye, Adamne!

Törölt tag2012. augusztus 2. 17:16

Törölt hozzászólás.

sinko2012. augusztus 2. 07:35

Csodaszépen van kifejezve a...

Dram2012. augusztus 1. 22:15

Kedves Lotte! Átvitt értelemben is komoly. Gratulálok. Üdvözlettel, András.

Törölt tag2012. augusztus 1. 20:44

Törölt hozzászólás.

PIRITA2012. augusztus 1. 20:18

Igen! Ha elvéted, nem fogják kezed véged, lezuhansz. Míg tart a lendület, UGRANI KELL!
Nagyon szép gondolatok, gratulálok.
Piroska

Harmatlotte(szerző)2012. augusztus 1. 19:42

M.Laurens, nagyon eltaláltad az egyik vezérgondolatát a versnek: az életben gyakran tétovázunk, nem hallgatunk a megérzéseinkre, aztán létrejön a szinkronicitás, a körülményeket megteremtjük, és mégsem indulunk... Aztán a hinta egyforma lengése szétzilálódik, és már oda a lehetőség. Hány dolgot szalasztunk el így... :(((

Harmatlotte(szerző)2012. augusztus 1. 19:39

Köszönöm, Mária, pontosan ez a kép, melyet a versben megjelenítettem, bár 2 fontos szereplője van...

Harmatlotte(szerző)2012. augusztus 1. 19:38

Köszönöm Krisztyn és Rianna!

Harmatlotte(szerző)2012. augusztus 1. 19:37

Csirpike, kedves, nem baj az, ha az ember nem tudja megfogalmazni, miért tetszik egy alkotás, sőt, ha nekem nagyon tetszik valami, elakad a szavam... :)))

Harmatlotte(szerző)2012. augusztus 1. 19:37

Köszönöm, Zoltán, igen, figyelnünk kell a jelekre, és nem szabad lekésni a pillanatot...

Harmatlotte(szerző)2012. augusztus 1. 19:36

Kedves Ede! (erről eszembe jutott egy szójáték most, de nem íron ide... :)))) Szóval, jó tőled ilyen komoly véleményeket is olvasni, és köszönöm a tanácsot, de láthatod a versből, mennyi összetevője van egy ugrásnak... :)

Harmatlotte(szerző)2012. augusztus 1. 19:34

Köszönöm, László a látogatásod.

Kicsikinga2012. augusztus 1. 18:28

Az életünk ''salto mortale''-ja, két ember kapcsolatában.
Elég egy porszem, ami a lendületet késlelteti és zuhanás...

adamne2012. augusztus 1. 16:31

Nagyon szép.Gratulálok.

emonye2012. augusztus 1. 16:04

Szépen írtad le a pillanatot!

Karsai_Tibor2012. augusztus 1. 15:51

Nagyszerű gondolatsor, s egyben félelmetes.. Gratulálok szeretettel!

M.Laurens2012. augusztus 1. 14:37

'......ugrania kell,
hiszen a hintalendület lassanként fogy el,''
Remek gondolat ! Gratulálok a versedhez!

Dellamama2012. augusztus 1. 14:05

Nagyon megfogott, e versed! Ilyen képet generált a versed: a légtornász a sors-kerekén a cirkuszban a ''lélektérben''hintázik!
Szeretettel gratulálok: Maria

krysztin2012. augusztus 1. 13:51

Nagyon szép!!!

rianna2012. augusztus 1. 13:43

Gyönyörű vers.Gratulálok!

Csirpike2012. augusztus 1. 12:12

''eléri kezét a másik, vagy elengedi...''

Elolvastam a verset néhányszor, mert valamiért nagyon megfogott. Aztán azon gondolkodtam, mit is írjak, miért tetszett. A gondolataim pedig elkezdtek önállósulni...
s a pillanat ereje:

''nem halaszthatja sokáig: ugrania kell,
hiszen a hintalendület lassanként fogy el,
s akkor már egy esély sem lesz azután,
hogy érkezzen a lélektér másik oldalán...''

Gratulálok! Nagyszerű a versed!

Törölt tag2012. augusztus 1. 12:10

Törölt hozzászólás.

Edeke2012. augusztus 1. 10:45

Nagyon jó ez a hasonlat! Én néha az életem egy hajótörötthöz hasonlítom, aki egyedül van a nyílt óceánon, már régóta úszik, de sehol a part. Néha, csak az orra van a víz felszínén, és döntenie kell, feladja, vagy kapálódzik, még egy picit. Idáig megérte kapálódzni. Hát ugorj, Te is, le ne késs!

fiddler2012. augusztus 1. 10:35

Remek! Gratulálok!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom