Elfogadás
hajamban már ezüstporokat szórt szét a szél,
ha nézem, meg se ismerem magam,
a fájdalmam az jó, az ismerős,
segít felismerni önmagam.
sírhatnék, de elvesztettem a kódját,
vagy sose volt kódolva belém,
az éveket, mik sorsom elsodorták,
többé soha, senki ne hozza elém.
fájdalmam bújt be, fájdalomba,
esténként én is beöltözöm,
egyszer, egy nap, lehet holnap,
magammal ismeretlen tájra költözöm.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
mareee(szerző)2012. augusztus 13. 15:50
Köszönöm Sly71:) néha nehéz,mert a test és a lélek nem egyszerre örgszik ám:)
Sly712012. augusztus 13. 15:48
Úgy gondolom nehéz elfogadni, tényleg!
Nagyon szépen írtál róla, gratulálok.
Üdvözlettel: Szilvia
mareee(szerző)2012. július 30. 14:47
Köszönöm Kicsikinga:)
Kicsikinga2012. július 30. 13:54
Drága Marikám, olyan ''aranyosan öregszel''!
Mit lehet tenni, mint elfogadni és megélni.
Tetszett a versed nagyon!
mareee(szerző)2012. július 30. 09:15
Mosoly megjött. Köszönöm Fruzsi.
zsomcike2012. július 30. 07:16
Jaj, jaj, hát öregszünk, de azért még nem költözünk. Máriám, holnapra kisüt majd a nap. Itt küldök egy nagy mosolyt! Szeretettel, Fruzsi
mareee(szerző)2012. július 30. 05:24
Köszönöm t_laci.
t_laci2012. július 29. 18:36
Remélem valóban csak átmeneti. Egyébként a vers tetszik!
mareee(szerző)2012. július 29. 17:35
átmeneti depresszió:) azért tagadhatatlanul elszálltak az évek.köszönöm,h olvastad:)
sinko2012. július 29. 16:33
Úgymond a tények elismerése mint amikor már nincs sok hátra. de egy kis bizakodással az ismeretlen táj... csak egy költözködés.