Szerző
Szolomájerné Varga Krisztina

Szolomájerné Varga Krisztina

Életkor: 42 év
Népszerűség: 37 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 712 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2012. július 25.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (6)

Szolomájerné Varga Krisztina

Hiányod

Leporollak.
Eddig szívem egyik
Elfeledett polcán ücsörögtél
Csöndes egykedvűséggel.
Nem nyitottam rád az ajtót.
Nem kerestelek.
Te hagytál el, én csak szerettelek,
Szívemben megőriztelek.

Talán túl sokáig,
Talán egy örökkévalóságig
Vártalak, tartogattalak,
S bár nehéz súlyként nehezedtél rám,
Tápláltam a Reményt,
Hogy majd engem szolgál,
S visszahoz hozzám...
De Te nem jöttél többé.

Kezemben maradt egy darab belőled.
Azt hittem, majd azt is ellopod,
Ne maradjon nyomod!
Majd egyszer a papír kihullott
Ujjaim laza béklyójából,
S a szőnyeg rojtjai alá csúszott
A dohos, zárt szobában,
Melynek ajtaját kulcsra zártam.
Hittem, oda soha többé
Be nem teszem a lábam!

S a múló idő sápadttá szívta
A feledés homályos színét.
Elhalványultál, berepedeztél,
Sárgává fakultak tiszta lapjaid.
S most véletlenül,
Sután-szerencsétlenül
Megint ide tévedtem hozzád.
Lezárt szív-börtön szobád
Újra nyitva áll!

Lépteim alatt nyikorog a padló,
Az ablakhoz futok, hogy aranyló
Napsütéssel tapétázzam ki falát,
Fessem szívem világosra...
Virágosra...
S lapod a padlón kikandikál...
Lélegzetem megáll...

Leveszlek a polcról még egyszer,
Utoljára... S leporollak.
Az emlék belém sajdul ismét,
Fölidézem szemed régi színét,
Mély vizű tó tükrét...

Tüzet gyújtok a kandallóba,
Beleolvasok a naplódba,
Majd mosolyogva csöndesen
Az egészet a sötéten
Lobogó tűzbe vetem...
Hiányod elsárgult maradványait
Porrá s hamuvá égetem!

2011. augusztus 18.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Csirpike(szerző)2012. augusztus 8. 18:36

Fruzsi, köszönöm!

zsomcike2012. augusztus 8. 12:46

Krisztinám, nincs mit hozzátenni, csak gratulálni tudok, szeretettel, Fruzsi

Csirpike(szerző)2012. július 26. 20:40

Drága Kinga! Megtisztelsz!

Csirpike(szerző)2012. július 26. 20:40

Kedves Laci, képletesen bármit el lehet, mintegy szertartásként, önmagunk megnyugvására, önszuggesztiós céllal. A hatás természetesen vitatható. :))) Örülök a figyelmednek, köszönöm hogy olvastál!

Kicsikinga2012. július 26. 19:36

Szép verset írtál Csirpike!

fiddler2012. július 26. 18:40

A naplót el lehet égetni, a hiány azonban ''nem éghető anyag''. Jó vers, gratulálok!
Laci

Csirpike(szerző)2012. július 25. 19:07

Köszönöm a kedvességetek, nagyon jól esnek a szavaitok!

jocker2012. július 25. 16:36

Igen jó.
Gratula: jocker/Kiber/Feri

piroska712012. július 25. 16:21

''Leveszlek a polcról még egyszer,
Utoljára... S leporollak.
Az emlék belém sajdul ismét,
Fölidézem szemed régi színét,
Mély vizű tó tükrét...''
Micsoda sorok,gratulálok kedves Krisztina!

Törölt tag2012. július 25. 15:45

Törölt hozzászólás.

szalokisanyi12012. július 25. 15:30

Hmm! Torokszorító sorok. De tudni kell tovább lépni. Gratulálok!
Üdvözletem küldöm. Őszinte tisztelettel: Sanyi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom