Szerző
Forgács László

Forgács László

Életkor: 41 év
Népszerűség: 4 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 312 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2012. július 9.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Forgács László

Monográfia

Az idő. Kettőnkből reszekál.
Valamelyikünk - kilépve - egész marad.
A vázlat, ez a kiragadott ösztöntárgy,
már kővé dicsőült nevezetesség.
Befejezett fejezet rólunk, meg hogy mivé lettünk.
(Azonnal generálódik a kérdés; lettünk-e bármivé egyáltalán?)
E dombormű fokozatosan repedezik.
Az újjáalkotás tovább ferdít.
Megváltozik a felület, az ívek,
újraértelmezve, ha kettőnk közé zúzódik.
Zúzódik, mert ilyen:
unott, elhasznált, karcos.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


zsomcike2012. július 10. 11:29

Ami igazán elmúlik abban már nem lehet újjászületni. Nehéz az elengedés, de bármilyen szomorú is meg kell történnie. Az őszinte versedhez gratulálok, erőt kívánok és kitartást, Fruzsi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom