Azt hittem...
Azt hittem lehetek vagány nagylány,
De hamar rájöttem: azt nem rám szabták.
Mindenkinek én vagyok az aranyos kislány,
Hogy változtam, sajna nem látják.
El akarok tűnni innen,
Hol senki nem ismer.
Azt akarom, hogy lássák:
Én már rég felnőttem.
Senki észre sem venné,
Ha nem lennék itt többé.
A világ is könnyebb lenne:
Már egy pusztítóval kevesebb.
Szóljon már valaki!
Kinek hiányoznék?
Ki nem tudna nélkülem élni?
Ki az, aki utánam merne jönni?
Bár... Nem várok választ...
Úgyis a néma szél felelne csak.
Ki nem mondott kérdésem
Senkit nem érdekel.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
szamacska(szerző)2012. augusztus 6. 11:01
Aranyos vagy (=
Törölt tag2012. augusztus 6. 04:57
Törölt hozzászólás.
szamacska(szerző)2012. augusztus 5. 20:07
Köszönöm szépen, habár én nem érzem olyan nagyszerűnek =D Egy-egy részleten lehetne változtatni (=
jocker2012. augusztus 5. 19:35
BRAVÓ!
nagyszerű verset írtál.
Föl is vettelek a figyelőmbe! (és TE?) Kérlek nézd át a verseimet, ott is találsz az érdelődési körödnek megfelelőeket, engem is foglalkoztat...
Poéta öleléssel és szeretettel gratulálok: jocker/Kiber/Feri
szamacska(szerző)2012. augusztus 2. 02:04
Köszönöm (=
Törölt tag2012. augusztus 2. 00:40
Törölt hozzászólás.