Szentesi Tamás

Te vagy az én hazám Siska Noémi Szerelmem

Létezésem értelmét kerestem
de rátaláltam a válaszra, mely
kevés embernek adatik meg
de nekem megadatott az a szerelem,
ami szívből árad és
nem illúziója az árnyaknak,
Hanem egy igazi szerelem
ami belülről fakad és
nem lehet semmi áron szétszakítani őket.
Valaki úgy talál rá, hogy nem ismeri fel,
valaki tékozlóként viselkedik.
Illúzióként indult mint egy álom,
ami nem rokona a valóságnak,
de komolyra fordult,
amivel az én életem értelmét nyerte,
melyben gyönyörét és szépséget
hordoz magában.
Megfogott démonként
táncra kel előttem.
Az élet értelme s kiválasztottja
nem más, mint önmagunkat
megtalálni s rátalálni a
másik félben.
Jómagam szerelemmel átitatott
társi-lelki kapcsolatnak
fogalmaznám meg.
Hirtelen jött, akár a
villámcsapás az égen,
személyes találkozás volt,
ami engem belül szíven érintett.
Az internethálózat megszülte nekem
szívemnek a kedvesét,
mely levelezésekkel indult
és az első találkozással vált valóra.
Amikor megérintettem a
puszta valójában,
ki öltöztem örömömből s
karjaimba belefontam,
mely szívem választottja
megvalósította énemet
szerelmi hálójában.
Arcomra virul a
tündöklő napsugara,
nászra éhesen és
létezése napja óta
csak rá gondolva,
boldog mosolyt csalt
szívemnek a hegyfokára.
A sorsod téged küldött el nekem,
eljött az a perc, hogy csak engem ölelsz
én meg téged ebben az életben,
veled s melletted a jó útra tévedtem.
Önéletrajzok tömkelegét írom s
küldöm szét szerte az országban,
hiszen te is tudod nagyon jól,
hogy nincs az a távolság,
ami elválaszthat tőled.
Fehér angyalként magasodtam
szívednek a teljes valóságára,
hiszen létezésed óta
készülök szerelmünk vallomására.
Valóságos fájdalmas életnek az
éles pengéit és szúró fájdalmait
eldobtam magamtól s
csak arra gondolok, hogy
tenni érted, küzdeni s
nem önsajnálatot nyilvánítok,
hanem a szerelmednek és a
szerelmünknek adakozni.
De közben visszagondolok
találkozásunk napjára,
amikor az első
édes csókod lehelted a számra,
amikor a szeretlek szót a
fülembe súgtad,
ütemet vert az én szívem,
hogy a boldogságod
forrására leltem általad.
Célokat kitűzve bolyongok az
önmagam által megalkotva,
több 100 kilométeres távolságból
írt versemet és regényemet
írom a te számodra.
Amióta ismerlek takaróm lettél
szívem kiugrik a helyéről,
amikor karjaid közé veti magát
s mosolyt csalsz szemeim könnyéből.
Érzem szavaid szerelmet ihlető súlyát,
mivel belém vetetted hitedet,
engem elcsábító szerelmedet,
mellyel ismét és újra létezni kezdtem.
Veled együtt csillognak szemeim
s minduntalan tudtam,
hogy örök szerelmet
szabadítottál fel bennem.
Igazi valódat ismét szeretném érinteni melyben,
mérhetetlen boldogsági vágyadat szeretném teljesíteni.
Találkozásunk vágyait beteljesüléssel várom,
miben vörös rózsáink virágzását előre látom.
Erőt merítettem belőled
hitünk iránt érzett szerelem,
csodálatos méreteket s
isteni szépségeket
öltött és hozott létre bennünk.
Szerelmünk olyan ruhába öltözött
amit soha nem szabad eldobni
vagy elszakítani, mint egy kis virágot
a földjétől eltávolítani.
Belső szépségünket becsülni kell,
mert feláldoztuk egymásnak a testünket,
melyet akkor is szeretni kell,
ha már a külsőnk nem is az igazi
és a fiatalos régi énünk,
akkor is meg kell becsülnünk egymást,
mert feláldoztuk egymást a közös életünkért,
melyben együtt válunk porrá megásott sírunkban.
Meg kértem drága kezét s
nekem igent mondott,
amikor felkeltünk reggel
szerelmemnek szólított,
Határtalanul boldog lettem
s belőlem könnyeket szólított,
bennem határtalan boldogság vonzott,
mitől szárnyakat kapva szálltam a
rózsaszín égbolton.
Szerelmembe ringattad magad,
testembe hívott a te szavad,
melyben megbecsülést
egymás iránt bizalmat adhat,
miben szívem neked írja e
sorokat, mellyel egy életre
neked és nekem
melegséget adhat.
Naponta kreáltam neked a
verseimet, amit most
nyilvánosságra is hozok,
hogy érezd még jobban,
hogy mennyire szeretlek,
melyben papírra vésett s
vetett gondolataimmal
csak te benned élek.
Eleget tettél a hitem
meg szilárdításában,
eleget tettél
irántam érzett szerelmed
kimutatásában,
s ezáltal bizalmat és
viszontszerelmet nyertél
bennem egy örökké tartó
valóságomban.
Örökölt szerelem lettél
az én szívemben,
szerelmet adtál nekem s
végtelenül hálás vagyok neked,
hogy egy ilyen csodálatos
gyönyörű kincsekkel gazdag
teremtést szerethetek,
mint te vagy.
Értelmet adtál az életemnek s
szenvedélyem irántad egyre
csak növekszik,
egyre magasabb fokra emelkedik,
mint ahogyan a szívemben
a levegő csak te érted lélegzik.
Bárhol is legyél és
bármit csinálj most,
tudnod kell róla, hogy
vakon bízok benned,
mai napig a sugarad
tükrözi a szemeim fényét,
a mai napig nagyon várom,
hogy teljesítsem álmaid kérését,
mert szerelmünk indái
egymás irányába hajtja levelét.
Mint szerelmes kisgyerek
szállok feléd a széllel,
kérlek legyél erős kedvesem,
mert most is ott vagyok veled,
hiszen kezem csak téged ér el.
Csillagjaink között fényeink
megölelvén egymást, mely
ábrázolják szemed tükrében
a szivárványt.
Felragyog az égbolt és mindenem ég,
az érzéseim egyre erősebben tép,
kér és remél egyetlen kedvesemért él,
hangja csak süvít mint a szél.
Teste fénye megnyílik hajnali estén,
szíve és a lelke összeforrva festvén.
Könnyeink folynak egymás testén,
segítünk egymás gondjainak és a terhén,
szívem rátalált életem zugának a szerelmére,
életet adtál üres mellkasomnak tengerén,
hogy ilyen csodálatos teremtést szerethetek,
mint te vagy.
Őrült szerelem csillog a szemeinkben,
mely szikraként lángot gyújt a testünkben,
szenvedélyünknek a világa s
mind ez karnyújtásnyira van tőlünk s
közben ami képet küldött nekem
őrzöm szobámnak falán,
ahonnan istennőként tisztelve néz rám
édes mosolyát küldte felém s
biztató szavakkal árasztott el engem.
Vágyom kedvesemmel egy olyan helyre
ahol végtelenül boldogok lehetünk.
Most még a gondoltainkban létezik, hisz
a valóság tere és idejének keveréke, még
két egymástól távoli égboltfolyadékban hömpölyög,
de itt a szívemben mindig együtt vagyunk, ahol a
valóság kérges keze nem érint meg minket.
Minduntalan merülök szívem tengerébe, hogy
lássalak s érezzelek, mely erős hitet
alkot bennem az örökkévalóságnak, mint
az utókor szellemének hagyott örökség.
Sokszor gondolkodtam, hogy miképp lehetek
részed akár egy pillanat erejéig is, hogy észrevétlenül,
de biztosan kísérhesselek néma utadon.
Rápillantottam az ezüstös holdra, melynek fényét
követtem szememmel, mely egy fa lombjai között
ért véget játékával.
Észrevettem, ahogy árnyékot növesztett a lombkorona
láthatatlanul egyekké válva.
Én lettem az árnyék és te lettél
a hold ezüstös fényében ázó lombkorona.

A legszebb dolog érted mindent feladni
szívből repülünk együtt a magas égbolton,
ahol a kismadarak is képesek áldást találni,
száguldunk együtt a világot átutazni.
Mindannyi mámor, ahol Aphrodité szerelmes
mondatai égnek szívünk felleget keltő melegében.
Téged szeretni nem bűn s közös jövőnkért
mindent megteszünk és értelmet nyer végleg.
Szorítod kezem a fényes gyertyafénynél,
nem szeretnék mást csak, hogy mellettem ébredjél,
Sok 1000 éjszakán forró tüzes szenvedély,
ez az amit tiszta szívből szeretnék.
Szeretni téged önfeledt vadrománcba,
kéjes pihe puha ágyban,
színtiszta valósággal telített el
az őszinte érzéseid,
melyben szerelmed ringat el
kedvesen s csókokkal
édesítjük egymás ízvilágát.
Mikor falevelek, hullanak a fáról
én akkor is gondolok rád,
mikor havazik s eljön az álom
könnyeim tárt karokkal vár.
Mikor esik az eső s kopogtat a zápor
szíved fátylának melegébe hívnál.
Tudom és érzem!
Te mellettem mindig kiállnál,
őriznél a bajtól és vigyáznál rám.
Egy szó és itt teremnél a házamnál,
mint szirmokban tündöklő kis virág,
szét szórva nekem tested illatát,
De nekem szerelmem te vagy a hazám.