Szerző
Éles Attila

Éles Attila

Életkor: 52 év
Népszerűség: 34 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 545 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2012. április 30.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető, átdolgozás készítéséhez azonban a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (5)

Éles Attila

Rég láttalak

Rég láttalak, kedves. Esett, mikor elmentél.
Nagy, kék esernyőddel, mint egy leszállni készülő
hőlégballon, úgy tűntél el a vizes levegőben
a csepegő fák között. Hallgattam cipőd halkuló
kopogását, néztem, ahogy a szél kibontja hajad.
Már várom, hogy újra itt legyél.
Szokatlan szép szerda született, bár szürke az ég.
Nyakad hajlatáról álmodtam, szád vonaláról, orrod gömbölyű halmáról
és fölöttük ikercsillagként ragyogó szemeidről.
Az álmot nappalomba loptam. Az ég szürkesége sem számít már.
Nem voltál mellettem, de a párnán ott volt még illatod,
fejed mélyedést nyomott bele. Ráhajtottam az arcom, mintha
a bőröd érintene. Tudom, nem mentél messzire.
Várom, hogy újra itt legyél.
Jó volt az éjszaka veled, pedig csak aludtunk.
Néha felriadtam, amikor sokáig nem vettél levegőt.
Néztelek a beszűrődő fényben, az arcodon apró fintorok futottak,
te is álmodsz. Ünnep veled minden éjjel,
akár egy Húsvét, Karácsony vagy Farsang. Vidám, meghitt, szenvedélyes.
Újra esni kezdett, te mindjárt jössz haza, nagy kék vitorláddal navigálsz,
lábad nyomán a kis tavakon apró glóriákat vet a víz.
Veszem a kalapom, és eléd megyek.
— Hiányoztál. — mondtad, mikor találkoztunk. Pedig, hogy elmentél, egy órája lehet.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Prot(szerző)2013. április 20. 14:34

Nagyon szépen köszönöm, Kata! A szürke ég valóban üresség, elválasztóvonal, valaminek a hiánya, legalábbis így élem meg. Nincs halál csak az élet hiánya, nincs sötétség csak a fény hiánya, nincs szürkeség csak a kedvesem hiánya.

19702013. április 20. 08:46

Újra jöttem. Nagyon megfogott ez a versed. Változatlanul különösen szépnek gondolom.
Számomra különös hangulatot hordoz. Az együtt-éj újra élését, a látni vágyást, a várakozás izgalmát valahogy mégis körbeöleli a szürke ég...a csepergő, kopogó eső. Nem hallok ki zenét, a belső csöndben filmkockák peregnek és a ''te mindjárt jössz haza''. A várásban ott a biztos, erős tudás, hogy jönni fog:''Tudom, nem mentél messzire.'' Újabb filmkockák, már a megérkezés képzeletével, milyen szép! És a várakozás már nem csillapítható semmivel, mintha csak a vánszorgó időt gyorsítanád: ''eléd megyek''. Akár egy tükörbenézés a találkozás. Egy egyszerű szóban is benne minden. Talán az idő itt pillanatra megállt, hogy mostmár rohanjon tovább...
Mégis a ''szürke eget'' akartam megfejteni, miért éreztem annyira a vers elején. Hiszen minden mozdulat, érintés, kép ott belül kalapál, él, létezik. Talán a megmagyarázhatatlan üresség érzése az, ami ha pillanatra is, de ott van.
:-)

19702013. április 19. 21:33

Gyönyörű!

Prot(szerző)2012. május 11. 08:41

Nagyon szépen köszönöm.

mezeimarianna2012. május 3. 04:42

szép nekem is tetszett:)

szalokisanyi12012. április 30. 13:50

Nagyon szép vallomás! Gratulálok!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom